[Evangelium] 2012-04-20

[Evangelium minden nap]

   2012. április 20. - Péntek

   Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
   a  túlsó  partjára.  Nagy  tömeg  követte,  mert  látták  a  csodajeleket,
   amelyeket a betegeken végbevitt.  Jézus fölment egy  hegyre, és ott  leült
   tanítványaival együtt. Közel  volt húsvét, a  zsidók ünnepe. Amikor  Jézus
   fölemelte szemét,  és  látta,  hogy  nagy  tömeg  jön  feléje,  így  szólt
   Fülöphöz: „Honnan vegyünk  kenyeret, hogy  legyen mit  enniük?” Ezt  pedig
   azért kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert ő  tudta, hogy  mit fog  tenni.
   „Kétszáz dénár  árú kenyér  sem elég  nekik, hogy  mindenki kapjon  valami
   keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
   megszólalt: „Van itt egy fiú,  akinél öt kenyér és két  hal van, de mi  ez
   ennyinek?” Jézus meghagyta:  „Telepítsétek le az  embereket!” Sok fű  volt
   azon a  helyen.  Letelepedtek hát:  szám  szerint mintegy  ötezren  voltak
   csupán a  férfiak.  Jézus  pedig  vette  a  kenyereket,  hálát  adott,  és
   kiosztotta a  letelepedett  embereknek;  ugyanígy  (adott)  a  halból  is,
   amennyit csak  akartak.  Amikor  pedig  jóllaktak,  szólt  tanítványainak:
   „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.”  Összeszedték,
   s tizenkét  kosarat  töltöttek  meg az  öt  árpakenyér  maradékából,  amit
   meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a  csodajelet,
   amelyet Jézus végbevitt, így  beszéltek: „Ez valóban az  a próféta, aki  a
   világba jön.”  Amikor Jézus  észrevette, hogy  érte akarnak  jönni, és  el
   akarják vinni,  hogy  erőszakkal  királlyá tegyék,  ismét  visszavonult  a
   hegyre, egészen egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   Manapság, amikor az üzletek polcaink százféle pékáru közül  válogathatunk,
   kevésbé érezzük, hogy a kenyér Isten ajándéka. Amikor a régebbi időkben az
   emberek saját maguk vetették el a búzát, s azt tapasztalták, hogy a termés
   mennyire ki  van szolgáltatva  az  időjárás körülményeinek,  talán  jobban
   megbecsülték a  kenyeret,  s talán  jobban  tudták, hogy  a  termés  Isten
   jóságától is függ. A kenyér persze most is ugyanúgy készül az aratástól  a
   sütésig, mint  évszázadokkal  korábban,  csak nem  látjuk  közvetlenül  az
   emberi munkát  és  az  isteni áldást,  amelynek  köszönhetően  asztalunkra
   kerül. A csodálatos  kenyérszaporítás alkalmával az  Jézus ad kenyeret  az
   embereknek, aki  az  utolsó  vacsorán önmagát  adta  lelki  kenyérként  az
   Oltáriszentségben. A földi kenyér is és  a lelki kenyér is Isten  ajándéka
   számunkra, amely biztosítja földi és örök életünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus értünk  könyörgött,  értünk halt  meg.  Ránk bízta  igéit,  üdvözítő
   igazságait.  Kiválasztott  bennünket  a  világból,  hogy   tanítványaiként
   szolgálhassuk a  világot. Az  oltárról vett  végtelen Ajándék  a miénk  és
   mindenkié, így vegyük.