[Evangelium] 2012-04-09

[Evangelium minden nap]

   2012. április 9. - Húsvéthétfő

   Az  asszonyok  gyorsan  elsiettek  a  sírtól.  Remegve,  de  nagy  örömmel
   futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre  Jézus
   jött  velük  szemben,  és  megszólította  őket:  „Üdv  nektek!”  Ők  pedig
   odasiettek hozzá, leborultak  előtte, és átkarolták  a lábát. Ekkor  Jézus
   így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
   hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
   Még úton  voltak, amikor  néhány  őr bement  a  városba, és  jelentette  a
   főpapoknak a történteket. Ezek a  vénekkel együtt tanácsot tartottak.  Úgy
   határoztak, hogy  sok  pénzt  adnak a  katonáknak,  és  meghagyják  nekik:
   „Mondjátok  azt,  hogy  éjnek  idején,  amíg  mi  aludtunk,  odajöttek   a
   tanítványai,  és  ellopták  a  holttestet.  Ha  tudomást  szerez  róla   a
   helytartó,  mi  majd   megnyugtatjuk,  és   kimentünk  benneteket.”   Azok
   elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a  szóbeszéd
   mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
   Mt 28,8-15

   Elmélkedés:

   A  mai  evangélium  két  különböző   találkozást  ír  le.  Az  elsőben   a
   húsvétvasárnap reggel a sírhoz  igyekvő asszonyok találkoznak a  feltámadt
   Krisztussal,  aki  arra  kéri  őket,  hogy  vigyék  hírül  feltámadását  a
   tanítványoknak. A  második  esetben  a sírt  őrző  katonák  találkoznak  a
   főtanács tagjaival, akik azt kérik tőlük, hogy mondják azt, hogy elaludtak
   és közben a tanítványok ellopták Jézus holttestét.
   Máté evangélista tehát  két lehetséges  magyarázatot ad  arra, hogy  miért
   üres Jézus sírja és az olvasókra, azaz ránk bízza a döntést, hogy melyiket
   hisszük el.  A két,  egymásnak ellentmondó  vélemény közül  csak az  egyik
   lehet igaz.  Hiszek-e Jézus  feltámadásában?  A találkozás  hitet  ébreszt
   bennem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus, te a halál sötétségébe elküldted világosságodat.  A
   legmélyebb  magány  örvényében  most  és  mindenkor  szereteted  elrejtett
   hatalma  lakik,   s   titkaid   közepette   a   megváltottak   allelujáját
   énekelhetjük. Add meg nekünk a  hit alázatos egyszerűségét, mely nem  hagy
   tévelyegni minket,  s ha  a sötétség  és az  elhagyatottság óráiba  hívsz,
   amikor minden bizonytalannak látszik, adj abban az időben is, amikor ügyed
   halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk,  elegendő
   fényt,  hogy  másoknak  is  fény  lehessünk,  azoknak,  akik  még   jobban
   rászorulnak  erre.  Hadd  világítson  be  húsvéti  örömöd  titka,  mint  a
   hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk  igazán húsvéti emberek a  történelem
   nagyszombatjain. Add, hogy a világos és  a sötét napokban egyaránt, a  mai
   időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé.