[Evangelium] 2012-04-10

[Evangelium minden nap]

   2012. április 10. - Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
   ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
   két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
   másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert  elvitték
   az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel  hátrafordult,
   és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
   megkérdezte: „Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?”  Mária  Magdolna  azt
   hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el,  mondd
   meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.”  Jézus  erre  megszólította:
   „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass!  –
   felelte  Jézus.  –  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
   testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
   Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez.”  Mária  Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És  elmondta,
   amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18

   Elmélkedés:

   Mária Magdolna  nem az  első pillanatban  ismeri meg  a feltámadt  Jézust,
   hanem csak azután,  hogy beszél vele,  és nevén szólítja  az Úr.  Krisztus
   megismerése és felismerése bizony lassú  folyamat sok esetben. Nem  értünk
   meg mindent  rögtön. S  hiába türelmetlenkednénk,  Jézus nem  mutatja  meg
   magát azonnal, hanem csak  lassan, fokozatosan, hogy  szokja a szemünk,  a
   lelkünk, a szívünk. A feltámadás hitére való eljutás nem egyik pillanatról
   a másikra történik a legtöbb ember  életében. Ha nem adjuk fel a  keresést
   akkor sem, ha csak egy  üres sírt találunk, biztosan találkozhatunk  vele.
   Mert ez a keresés a hitünknek,  a szeretetünknek és a ragaszkodásunknak  a
   jele. Ha csak távolról nézegetjük, s nem igyekszünk minél közelebb kerülni
   hozzá, sosem  tud  megszólítani minket.  Jézus  ismer minket,  a  nevünkön
   szólít. Ekkor  felnyílik  szemünk  és felismerjük.  Boldogok  vagyunk,  ha
   találkozhatunk vele, és feltámadásának hirdetői lehetünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Istenem,  gyarapítsd, sokasítsd  Egyházadat, és  egyesíts  mindenkit
   egységben. Tedd, hogy a  nép feddhetetlenül éljen,  egyetértő legyen a  te
   igaz hitedben és annak  megvallásában. Sugalld szívükbe tanításod  szavát!
   Hiszen  a  te   ajándékod,  hogy   elfogadtál  Krisztusod   evangéliumának
   hirdetésére, és  arra késztettél,  hogy  jó, neked  kedves  cselekedeteket
   vigyünk végbe.