[Evangelium] 2011-09-11

[Evangelium minden nap]

   2011. szeptember 11. – Évközi 24. vasárnap

   Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
   vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
   hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart
   számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki
   tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
   mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
   leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent
   megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
   még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
   szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
   kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és
   kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett,
   hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak.
   Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így
   szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden
   tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
   megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És
   az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent,
   amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta
   szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
   Mt 18,21-35


   Elmélkedés:
   A megbocsátás szeretetből fakad
   Emlékszem egy tavaly decemberi híradásra, amely szerint az egyik bank
   elengedte azoknak az embereknek a hiteltartozását, akiknek házát
   Devecserben és Kolontáron elpusztította, teljesen megsemmisítette a
   vörösiszap áradat. A döntés 40-50 családot érintett. A pénzintézet
   szakemberei bizonyára világosan látták, hogy a teljes vagyonukat
   elvesztő emberektől és családoktól aligha tudják behajtani
   követelésüket, de mindenképpen nagylelkű volt a felajánlásuk, amellyel
   a földönfutóvá vált embereket segítették. Emlékeimben kutatva nem
   emlékszem rá, hogy ehhez hasonló eset történt volna a közelmúltban.
   Arról viszont nap mint nap hallhatunk a híradásokban, hogy a bank által
   megbízott végrehajtó a tartozás fejében értéktárgyakat foglal le
   valakinél, vagy a törvénytelen módon kölcsönöket adó uzsorások
   verőlegényei erőszakos eszközökkel hajtják be a tartozásokat. Elengedni
   a tartozást? Van ennek esélye a mai nehéz gazdasági helyzetben?
   Bizonyára kivétel nélkül minden devizahiteles örülne, ha a hitelintézet
   elengedné tartozását és országunk is jól járna, ha a külföldi hitelezők
   elengednék a magyar állam adósságát, de egyikre sincs esély.
   A mai elmélkedésben nem szeretnék tovább foglalkozni a gazdasági
   kérdésekkel, mert Jézusnak a mai evangéliumban hallott példabeszéde
   valójában nem gazdasági ügyről szól, még akkor sem, ha első pillantásra
   annak tűnik. A történetben egy nagylelkű királyról hallottunk, aki
   rendkívül nagy összegű tartozást engedett el egyik szolgájának. Ugyanez
   a szolga azonban rögtön ezt követően rendkívül szívtelennek bizonyul,
   mert egyik társától erőszakos módon követelte azt a kis összeget,
   amelyet kölcsönzött neki. Az evangélista nem csak az összegek közti
   nagy különbséget hangsúlyozza ki, hanem a kétféle magatartás, a
   nagylelkűség és a szívtelenség ellentétét is.
   A példabeszéd bevezetése, illetve lezárása egyértelműen elárulja
   számunkra, hogy nem pénzügyi tartozásról van szó. Péter apostol a
   megbocsátással kapcsolatban tesz fel Jézusnak egy kérdést arról, hogy
   hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. E kérdésre
   válaszolva mondja el Jézus a példabeszédet az adósságot elengedő
   királyról, aki az irgalmas Atyát jelképezi. A történet
   végkövetkeztetése arra figyelmeztet minket, hogy az igazságos Istentől
   büntetésre számíthatunk, ha nem bocsátunk meg embertársainknak, miként
   az irgalmas Atya is megbocsát minden embernek. A példabeszéd elemei
   megfelelnek a biblia szóhasználatának, amely szerint a bűnös ember
   olyan adós, akinek Isten elengedi adósságát, amikor megbocsátja bűneit.
   A megbocsátás ingyenes, Isten irgalmasságának köszönhető. A bűnös
   tulajdonképpen nem érdemli meg az elengedést, amely Isten
   nagylelkűségéből fakad.
   Mindezek után még egy fontos dolgot kell látnunk. Jézus szavainak
   újdonsága abban áll, hogy az embernek utánoznia kell az irgalomban
   gazdag Istent. A mi Urunk emlékeztet rá, hogy Istennel való
   kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet
   emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a
   megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert
   képmutatás volna részünkről Istentől gyógyulást kérni bűneinkre, ha
   szívünkben harag él felebarátunk iránt. Mennyire hazug és őszinteség
   nélküli volna, ha úgy esedeznénk Istenhez bűneink bocsánatáért, hogy
   közben mi talán éppen az igazságosságra hivatkozva követeljük az
   ellenünk vétők megbüntetését. A megbocsátás gyakorlása az Istenben való
   új élet lényeges eleme. És ez a megbocsátás fakadjon minden esetben
   igazi szeretetből, miként Isten is szeretetből bocsát meg nekünk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A
   tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében
   éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és
   megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek
   legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi
   nagylelkűségre!