[Evangelium] 2011-05-05

[Evangelium minden nap]

   2011. május 5. – Csütörtök

   Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki
   fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi
   dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról
   tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki
   sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy
   az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten
   nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az
   ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig
   nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten
   büntetése sújtja.”
   Jn 3,31-36


   Elmélkedés:
   A Nikodémussal folytatott párbeszédet és Keresztelő János
   tanúságtételét zárja le a mai rész János evangéliumában, amelynek
   érdekessége az örök életet elnyerő hívők és az isteni ítélet alá eső
   nemhívők közötti megosztottság. Bár mindenkinek lehetősége van arra,
   hogy megértse a Szentlelket és elfogadja Krisztust az Isten Fiának,
   mégis egyesek elutasítják a mennyei Atya küldöttét, Jézust.
   A hívők számára érthetetlen a nemhívők viselkedése, de valószínűleg
   fordítva is ugyanígy van. A „földies” és a „mennyei” gondolkodás és
   viselkedés közti ellentmondás kibékíthetetlennek tűnik. Az aratásig
   ugyanis együtt kell nőnie a konkolynak is a búzával, az ítélet csak
   később jön el. Mi persze sokszor türelmetlenkedünk, azonnali
   igazságszolgáltatást szeretnénk, hogy minél előbb napvilágra kerüljön
   az igazság. Isten másképp sokszor másképp tervez, s megengedi a
   pillanatnyi rosszat is egy későbbi nagyobb jó érdekében.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a
   szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő
   keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad
   mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.