[Evangelium] 2011-05-04

[Evangelium minden nap]

   2011. május 4. - Szerda

   Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
   egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem
   örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje
   a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem
   esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem
   hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba
   jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot,
   mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli
   a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra
   kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra
   megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
   Jn 3,16-21


   Elmélkedés:
   Az Újszövetség egyik legcsodálatosabb mondatát olvastuk a mai
   evangéliumban: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
   oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az
   emberiség megváltásának a forrása az Isten emberek iránti szeretete. A
   megváltás művében minden értünk, a mi üdvösségünkért történt. Erről a
   szeretetről tanított Jézus, erről tett tanúbizonyságot halálával, és
   ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk után.
   De lehet-e keresztény életet élni úgy, hogy ez az igazság valakinek
   „nem esik le”? Biztosan meg lehet engedelmesen tartani Isten
   törvényeit, és be lehet látni azok értékét e nélkül is. De mennyivel
   felszabadítóbb és boldogabb érzés, ha felfedezzük ezt a szeretetet, és
   rácsodálkozunk a végtelen irgalomra. A felfedezéstől kezdve állandóan
   arra törekszünk, hogy viszonozzuk ezt a szeretetet. Neked leesett már?
   Ha nem, indulj, és legyél felfedező!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
   Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
   Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
   Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
   Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
   Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
   Téged illet a dicsőség, Atya, és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor
   és örökkön-örökké.