[Evangelium] 2011-06-25

[Evangelium minden nap]

   2011. június 25. – Szombat

   Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados
   járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
   szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A
   százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
   hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
   alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
   egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és
   szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
   „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
   Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról,
   és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek
   országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre.
   Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak
   pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És
   meggyógyult a szolga még abban az órában.
   Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen
   fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és
   szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert
   vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget
   meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése:
   „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”
   Mt 8,5-17


   Elmélkedés:
   A zsidók által hitetlennek tartott pogány katonatiszt hitét Jézus e
   szavakkal dicséri meg: „ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben”.
   A hit isteni ajándéka mellett azonban emberi szempontok is lehettek a
   katona kérésének hátterében. A fegyelemhez és parancsokhoz szokott
   katonatiszt feltételezi, hogy a kimondott szónak hatása van. De
   észrevehetjük figyelmességét is, amely nem kívánja, hogy Jézus, a
   törvénytisztelő tanító belépjen egy pogány házába, hiszen ez nem volt
   megengedett. Bár parancsnok, e helyzetben beismeri tehetetlenségét és
   alárendelt szerepét.
   Ezen emberi szempontok mellett azonban mégis a hite az a döntő elem,
   amelyre alapozva Jézus csodával gyógyítja meg szolgáját.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
   Hogy a szívembe beköltöztél!
   Ne hagyj magamra hosszú utamon,
   Legyél vigaszom, oltalmazóm!
   Erősíts a gyengeségben,
   Adj támaszt egyedüllétben,
   Soha ne engedd el kezemet,
   Fogadd el szerető szívemet!