[Evangelium] 2011-06-26

[Evangelium minden nap]

   2011. június 26. – Vasárnap, Krisztus szent teste és vére, Úrnapja

   Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a
   mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké
   fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”
   Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül
   nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem
   eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet
   bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
   élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem
   valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
   issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő
   Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik,
   énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok
   ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított
   Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
   Jn 6,51-58


   Elmélkedés:
   A legszentebb
   Egy édesanya mesélte nekem évekkel ezelőtt, hogy hogyan járt gyermeke
   egyszer a kenyérvásárlással. Valószínűleg hiába mondanám, hogy a
   gyermek kisfiú volt, János Pálnak hívták, mert szülei, akik nagy
   tisztelői voltak az azóta boldoggá avatott pápának, így kereszteltették
   meg, ezt úgy sem hinnék el sokan. Maradjunk inkább annyiban, hogy
   Eszternek hívták és tíz éves volt, amikor az eset történt. Egy
   alkalommal édesanyja elküldte őt, hogy hozzon kenyeret. Sokszor mentek
   már együtt a boltba, a kislány jól ismerte már az utat, könnyen
   odatalált egyedül is, s tudta, hol találja a kenyereket és a pékárut.
   Eszter azonban igencsak meglepődött, amikor az üzletben a megszokott
   helyen kenyér helyett csokoládékat és édességeket talált. Az történt
   ugyanis, hogy néhány nappal korábban átrendezték a polcokat.
   Talpraesett kislány volt, nem esett kétségbe, rögtön megkérdezett egy
   eladót, aki megmutatta neki, hogy ezentúl hol találja a kenyereket, így
   a vásárlás végül is sikerült. A történethez még hozzátartozik, hogy
   néhány hét múlva visszarendezték az üzletet, mert a vezetőség rájött,
   hogy az eredeti hely jobb volt a kenyerek számára.
   Ma Úrnapja van, Jézus szent Testének és Vérének ünnepe. Az
   Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust ünnepeljük a szentmisével és a
   körmenettel. Krisztust ünnepeljük, aki jelenvalóvá válik a kenyérben,
   hogy aztán Élő Kenyérként önmagát adja nekünk és táplálékunk legyen.
   Mai elmélkedésünkben kérdezzük meg magunktól: Hol van a helye az
   életemben Krisztusnak, az Élő Kenyérnek? Hol van a helye az életemben a
   szentáldozásnak, azaz az Élő Kenyérrel való táplálkozásnak?
   Sok ember úgy járkál az élet nagy bevásárlóközpontjában, hogy soha
   semmit nem talál. Mintha egy láthatatlan erő naponta átrendezné
   számukra a mindennapi élethez szükséges dolgokat. Összevásárolnak
   mindenféle feleslegeset, s talán észre sem veszik, hogy ettől még nem
   lesz boldogabb az életük. Mindennap kenyér nélkül térnek haza, s kenyér
   helyett jóllaknak egy kis szórakozással és kikapcsolódással. Pedig ők
   is megszokott helyen találhatnák meg az Élő Kenyeret, Krisztust!
   A szentmisére járó emberek ennél egy kicsit jobb helyzetben vannak. Egy
   részük eljön megnézni az Élő Kenyeret, de nem kíván élni vele. Nem
   kíván szentáldozáshoz járulni, mert úgy gondolja, hogy e nélkül is
   éppen eleget tett. Mikor válik gyümölcsözővé számunkra a szentmise?
   Csak akkor, ha befogadó, Isten ajándékát elfogadó vagyok. Isten meghív,
   megszólít a szentmise első részében. Befogadom-e az Igét, a tanítást?
   És engedem-e hogy Isten szava megkezdje bennem a csendes
   átváltoztatást? Ezután következik az áldozati rész. Elfogadom-e a
   Krisztustól kapott Kenyeret, amely az ő Teste? Élek-e a szentáldozás
   lehetőségével?
   Az úrnapi körmenet könnyen félrevezethet bennünket az Oltáriszentség
   iránti helyes tiszteletben. A pompás és nagy külsőségekkel megünnepelt
   körmenet láttán ugyanis azt gondolhatnánk, hogy e szentségnek az a
   lényege, hogy megmutassuk a világnak, aztán visszavigyük templomunkba a
   megszokott helyre. Valójában az Oltáriszentségben jelenlévő és a
   szentáldozásban szívünkbe költözött Krisztust el kell vinnünk
   otthonunkba és a világba. A tiszteletünk legmélyebb jele az, hogy
   állandóan vágyakozunk a Krisztussal való kapcsolatra és közösségre,
   amelynek meghatározó eleme a szentáldozás. A szentmise során a
   legszentebb helyen a legszentebb dolog történik meg. És ezt nem csupán
   az átváltozásra értem, azaz arra, hogy Krisztus valóságosan megjelenik
   a kenyérben és a borban, hanem a szentáldozásra is, amikor önmagát adja
   nekünk. Ez a legnagyobb csoda.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te
   irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az
   oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni.
   Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem
   meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem!