[Evangelium] 2011-07-24

[Evangelium minden nap]

   2011. július 24. – Évközi 17. vasárnap

   Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan,
   mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette
   újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és
   megvette azt a szántóföldet.
   A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt
   keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét,
   amije csak volt, és megvásárolta azt.
   Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és
   az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és
   nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig
   kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a
   gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott
   sírás lesz és fogcsikorgatás.
   Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden
   írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint
   egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
   Mt 13,44-52


   Elmélkedés:
   Csodálatos kincsünk
   Néhány évvel ezelőtt a plébánia fiataljai elhívtak moziba. Mondták,
   hogy egy nagyon mókás filmet vetítenek, amit érdemes megnéznem. Amelie
   csodálatos élete – ez volt a film címe. A film egy Párizsban élő
   kedves, fiatal lányról szólt, aki felszolgálóként dolgozott. Egy napon
   Amelie a lakásában teljesen véletlenül talált egy titkos rejtekhelyet.
   A titkos zúg egy kis dobozt rejtett, benne a lakás előző tulajdonosának
   gyermekkori apróságaival, emlékeivel. Rögtön az az ötlete támadt, hogy
   felkutatja a lakás korábbi tulajdonosát és visszajuttatja neki a
   kincseket. Pár napos keresés, nyomozás után Amelie megtalálja a férfit
   és úgy juttatja el neki a dobozkát, hogy nem is tudja meg, kinek
   köszönheti, hogy visszakapta gyermekkorának féltve őrzött kincseit. A
   férfi könnyekig meghatódik, amikor felnyitja a számára oly kedves
   dobozt, s ezt a távolból ismeretlenként szemlélő fiatal lány
   elhatározza, hogy mostantól mindenkivel jót fog tenni. Lám a régi kincs
   milyen nagy örömet okozott eredeti gazdájának, de annak az életét is
   megváltoztatta, aki hozzásegítette a kincs megtalálásához.
   Ez a kis történet jutott eszembe a mai evangélium kapcsán, s rögtön el
   fogom árulni azt is, hogy miért. A magvetőről, majd pedig a búzáról és
   a konkolyról szóló példázatokat követően újabb példabeszédeket
   olvastunk a mai vasárnap evangéliumában. A kincsről, az igazgyöngyről
   és a halászhálóról szóló jézusi hasonlatok más-más oldaláról mutatják
   be számunkra az Isten országát. A példabeszédek tanulságaként azt
   szoktuk megemlíteni, hogy az Isten országa olyan kincs, olyan érték,
   amelyért érdemes minden áldozatot meghoznunk. A földműves mindenét
   eladja annak érdekében, hogy megvásárolhassa a kincset rejtő földet. A
   kereskedő mindenét pénzzé teszi, hogy megszerezhesse magának az értékes
   igazgyöngyöt. Nem kapzsiságról vagy birtoklási vágyról van itt szó,
   hanem arról, hogy fel kell ismernünk, hogy mi az igazán értékes az
   életünk számára, és ezért mindenről késznek kell lemondanunk.
   Nem állítom, hogy az élet boldogságát jelentő kincset mindenki
   kizárólag a hitben, a vallásosságban találhatja meg. Lehet, hogy
   egyesek ezt várják tőlem, a paptól, de én szívesebben hagyom meg
   mindenki szabadságát. Ha valaki a családot, a barátságot, a szerelmet,
   a becsületesen végzett munkát vagy bármi mást tekint a legértékesebbnek
   az életében, hát keresse ezeket és legyen tőlük boldog!
   Néhány dolgot azonban kérek. Először is azt, hogy senki ne irigykedjen
   másokra és ne legyen gyűlölet senkinek a szívében mások iránt, aki még
   nem találta meg saját kincsét! Keresse inkább tovább kitartóan! Ne
   fecsérelje energiát az irigykedésre, inkább járjon nyitott szemmel,
   nyitott szívvel és biztosan meg találja azt, amitől élete boldog lesz.
   Második kérésem azokhoz szól, akik már megtalálták kincsüket: Legyenek
   hálásak ezért és őrizzék gondosan! A harmadik kérésem pedig az, hogy
   segítsünk megtalálni másoknak a kincset! Itt jön a képbe Amelie
   csodálatos története, akinek eszébe sem jut, hogy magának tartsa meg a
   másik ember kincsét, hanem visszajuttatja a talált kincset gazdájának.
   A történet számomra igazi érdekessége az, hogy ő pedig ebben, azaz
   mások boldogsághoz segítésében találja meg a maga kincsét.
   Befejezésül még egy jó tanács a keresőknek: Ha valaki hosszas keresés
   után sem találja kincsét vagy amit megtalált, az egy idő után kevésbé
   értékesnek bizonyul, ha az örökké tartónak hitt szerelem múlni kezd, ha
   a legjobbnak hitt barát csalódást okoz, talán érdemes bekopogni Isten
   háza ajtaján.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Taníts minket arra, hogy óvatosak legyünk az
   evilági javakkal és kincsekkel kapcsolatban, mert könnyen rabul
   ejthetik szívünket és eltéríthetnek minket törvényeid útjától! Segíts
   minket, hogy le tudjunk mondani mindenről azért, hogy megtaláljuk igazi
   kincsünket, Téged, aki lelkünk üdvösségét akarod, és rátaláljunk a te
   szeretetedre, amely életünk igazi és teljes boldogságát jelenti.