[Evangelium] 2011-02-15

[Evangelium minden nap]

   2011. február 15. - Kedd

   A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.
   Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a
   bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a
   farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek,
   hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit
   tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem
   fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem
   láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor
   öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot
   szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet
   törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek
   össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet,
   hogy még mindig nem értitek?”
   Mk 8,14-21


   Elmélkedés:
   Uram, Jézus Krisztus, ismét azokkal a bűnökkel vádolom magam, mint
   legutóbb. Alig tudok neked valami előrehaladásról beszámolni. Újra csak
   gyarlón szolgáltam neked. Pedig jó, igaz, nemes lelkű akarok lenni,
   neked akarok szolgálni, téged akarlak teljes szívemből szeretni. Mégis
   milyen messzire eltávolodtam ettől a szándékomtól! Sajnálom és bánom.
   Legközelebbi alkalommal töredelmesebben vallom be helyettesednek, a
   gyóntató atyának bűneimet. Ígérem, kifejezetten megjelölöm egyik
   gyakran előforduló hibámat, amelynek leküzdésén a következő gyónásomig
   fáradozni fogok.


   Imádság:
   A mindennapi földi gondokkal törődő apostolok gondolkodását Jézus a
   lelki, a mennyei dolgokra szeretné irányítani. Miután két esetben is
   látták, hogy Jézus megszaporítja a kenyeret és több ezer embernek ad
   belőle, az apostolok nem értik meg a e cselekedetek jelentőségét. A
   bárkában arról vitatkoznak, hogy nincs kenyerük. Úgy tesznek, mintha
   nem lenne ott Jézus velük, aki kétszer is bőséges kenyeret adott a
   népnek.
   Jézus azt szeretné, ha nem csupán a földi eledel után vágyakoznánk,
   hanem az igazság tanítása után is. Ez az a lelki táplálék, amelyre
   szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk az örök élet felé vezető
   úton. Jézus az, aki gondoskodik testi és lelki eledelünkről.
   © Horváth István Sándor