[Evangelium] 2011-02-16

[Evangelium minden nap]

   2011. február 16. - Szerda

   Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
   vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
   vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét,
   és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom
   az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette
   kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy
   meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és
   meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”
   Mk 8,22-26


   Elmélkedés:
   Márk két olyan történetről is beszámol evangéliumában, amikor Jézus vak
   ember adja vissza a látását. Az első a betszaidai vak meggyógyítása (Mk
   8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak
   meggyógyítása (Mk 10,46-52). A két történet főbb elemei sokban
   különböznek. A jerikói vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri
   Jézus segítségét, az emberek inkább távol akarják tartani a Mestertől.
   A csoda, amely a történet szerint a vak hitének a jutalma, mindenki
   szeme láttára történik. Jézus a szavával gyógyítja meg, azonnal
   visszanyeri látását és követni kezdi gyógyítóját.
   A betszaidai vak esetében az emberek vezetik Jézushoz az embert, akit ő
   kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem játszik
   szerepet a csodánál. Nem csupán szavakkal történik a gyógyulást, hanem
   Jézus rátette kezét. A vak nem azonnal, hanem csak fokozatosan nyerte
   vissza látását és nem indul el Jézus nyomában.
   Az elbeszélések a hit különböző útjait jelképezik számunkra. Más-más
   utakon juthatunk el az igazság megismeréséhez és az Istenben való
   hithez. De ezen az úton mindig Jézus vezet bennünket!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Atyám, vétkeztem ellened – mondom én is a tékozló fiúval – már nem
   vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Képmásodra teremtettél, nagy
   feladatokra hívtál, és én megbántással válaszoltam cselekedeteimben,
   beszédemben, gondolataimban. Én vétkem, én igen nagy vétkem!
   De rád tekintek, Uram, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében,
   aki értem is vérét ontotta a kereszten: bocsásd meg bűneimet,
   vétkeimet, gyöngeségeimet!
   Te vagy az örök szeretet, fogadj ismét gyermekeddé, és tarts meg
   kegyelmedben! Tiéd akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre.