[Evangelium] 2011-02-03

[Evangelium minden nap]

   2011. február 3. - Csütörtök

   Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
   őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik,
   hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem
   tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne
   vegyenek magukra.
   Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig,
   amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és
   nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le
   lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették
   mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok
   beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13


   Elmélkedés: 
   Azt követően, hogy Jézus látogatást tett Názáretben, missziós útra küldi
   apostolait. A történet első eleme azt az üzenetet hordozza minden Krisztus
   követő számára, hogy a tanítvány mindig az Úr küldetésében jár. Nem saját
   elhatározásából indul útnak, nem a maga igazságát hirdeti, hanem Krisztus
   követeként tesz tanúságot arról, aki őt küldte.
   Jézus ezután gyakorlati tanácsokat ad a missziós útra induló apostoloknak.
   Olyan tanácsok ezek, amelyeket szívesen értelmeznénk úgy, hogy nem kell őket
   komolyan venni manapság. Amikor az evangélium hirdetésére napjainkban
   vállalkozunk, akkor nyilvánvalóan nem az a lényeg, hogy van-e nálunk
   tarisznya vagy hátizsák, hanem hogy felvállaljuk-e az eszköztelenséget és
   rá merjük-e magunkat bízni Istenre? A történet ugyanis éppen e tanulság
   irányába vezet minket. Jézus életformáját követve és önmagunkat teljesen
   Istenre bízva érdemes hirdetnünk az örömhírt.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
   tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
   létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
   méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
   Jean Vanier