[Evangelium] 2011-08-30

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 30. - Kedd

   Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton
   ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma
   volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember,
   aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért
   jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus
   ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre
   sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
   neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt
   mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a
   tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre
   elterjedt az egész környéken.
   Lk 4,31-37


   Elmélkedés:
   Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus szavai ámulatba ejtik
   hallgatóságát, mert szavának hatalma volt. A hegyi beszéd lezárásaként
   is arról olvashatunk, hogy az emberek csodálkoztak tanításán, mert úgy
   tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.
   Jézusnak valóban rendkívüli hatalma van, ezt bizonyítják gyógyításai és
   ördögűzései. Olyan megszabadító erő ez, amely feloldja a betegség és a
   gonosz lélek bilincseit, s új élethez ad lehetőséget.
   Jézus megszabadító, bűneinket megbocsátó szavának is olyan ereje van,
   amellyel legyőzhetjük magunkban a rosszat és erőt ad a lelki
   megújuláshoz. Nincs helye már többé bennünk semmilyen rossz szándéknak,
   hanem éljen bennünk Krisztus!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk
   mélyén néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád,
   de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem.
   Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább
   állandó jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.