[Evangelium] 2011-08-29

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 29. – Hétfő, Keresztelő Szent János vértanúsága

   Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
   elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
   Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
   Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás
   áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
   Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.
   Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött,
   mégis szívesen meghallgatta.
   Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát
   adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
   előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és
   Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a
   leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is
   esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A
   leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte:
   „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
   kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő
   János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a
   vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött
   egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment,
   lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a
   leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
   Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét,
   és egy sírboltba temették.
   Mk 6,17-29


   Elmélkedés:
   Márk evangéliumának 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus
   elküldi tanítványait a városokba és falvakba, hogy betegeket
   gyógyítsanak és bűnbánatot hirdessenek, majd visszaérkezésük után a
   tanítványok beszámolnak arról, hogy mi mindent tettek és tanítottak. E
   két rész között található Keresztelő Szent János vértanúságának
   elbeszélése. A történet arra utal, hogy János sorsa előrevetíti Jézus
   sorsát és a tanítványok sorsát is. Aki Krisztus tanítványa akar lenni,
   annak egyre inkább osztoznia kell az Ő sorsában, vállalva a
   szenvedéseket és akár a halált is. János estében a vértanúsággal válik
   teljessé az, hogy neki kisebbednie kell, Jézusnak pedig növekednie.
   Bennünk is egyre inkább növekednie kell a Krisztus melletti
   elkötelezettségnek és semmilyen veszély, de még a halál sem tarthat
   bennünket vissza a hitünkről szóló tanúságtételtől.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Az ég kegyének hírnöke,
   igazság bátor bajnoka,
   Krisztus fáklyája: tündököl
   örömről, fényről hírt hozón.
   Miről prófétalelke szól,
   mit ajka hirdet s élete:
   pecséttel azt a szent halál
   meggyőző jelként zárja le.
   Az eljövendő Úr előtt
   jön küldöttként a földre ő,
   s mikor kereszttel felfedi
   igaz keresztvíz Kútfejét.
   Ki értünk meghalt bűntelen,
   s a földre életet hozott,
   őt jelzi most, mint hű tanú,
   vérével a Keresztelő.
   Add meg, kegyelmes jó Atyánk,
   járhassunk János útjain,
   s örökségként hadd nyerjük el
   Krisztus mennybéli kincseit. Ámen.