[Evangelium] 2011-08-16

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 16. - Kedd

   A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony,
   mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom
   nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak
   bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen
   megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk
   tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden
   lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk,
   és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony,
   mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor
   az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét
   trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz,
   aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját,
   gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök
   életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”
   Mt 19,23-30


   Elmélkedés:
   Bár a gazdagságot is lehet jóra használni, mégis úgy tűnik, hogy jobb
   óvatosnak lenni, mert azt a lelki veszélyt jelenti az ember számára,
   hogy eltávolodik Istentől. A gazdagság ugyan jó, de csak másodlagosan,
   s nem kerülhet az Isten által adott lelki béke, az öröm vagy az
   életszentségre törekvés elé. A gazdag ifjú esete éppen azt mutatta meg
   az apostoloknak, hogy vannak, akik számára a gazdagság fontosabb
   Istennél, s nem akarnak róla lemondani. A gazdag könnyen azt hiheti,
   hogy mindene megvan, és már nem vágyakozik a lelki kincsek után. Akinek
   viszont kevés tulajdona van, könnyebben lemond arról az üdvösség
   reményében. Ezért ajánlja Jézus is inkább a szegénységet, amely
   közelebb segít Istenhez. Ő legyen a mi gazdagságunk!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te
   öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel,
   jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a
   vizet igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel
   és az ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik
   tagadnak, akik hálálkodnak és akik hálátlanok.
   Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded
   szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S
   mivel a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan
   várakozol, vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra
   várva, hogy az ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis
   megváltozzék.
   Szent Ciprián