[Evangelium] 2011-08-15

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 15. – Hétfő, Szűz Mária mennybevétele
   (Nagyboldogasszony)

   Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
   városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
   Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a
   magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így
   kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek
   gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?
   Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve
   felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak
   beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
   Mária megszólalt:
   „Magasztalja lelkem az Urat,
   és szívem ujjong megváltó Istenemben!
   Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
   lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
   Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
   Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
   Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
   széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
   Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
   és felmagasztalta az alázatosakat.
   Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
   de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
   Felkarolta gyermekét, Izraelt,
   megemlékezve irgalmasságáról,
   amint atyáinknak megígérte:
   Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
   Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
   otthonába.
   Lk 1,39-56


   Elmélkedés:
   Jézus karján
   Az elmúlt napokban egykori hittanos tanítványomtól, az azóta nagyra
   nőtt Esztertől kaptam egy képeslapot. A családjával külföldön nyaraltak
   és onnan küldte az üdvözlőlapot a helyi templomról. A képeslap egyik
   részén egy hagyományosnak mondható Szűz Mária ábrázolás látható, Mária
   a karján tartja a kis Jézust. A másik képen pedig Jézus tartja a karján
   az ő édesanyját, Szűz Máriát. Ez utóbbi egy ritka művészeti ábrázolás a
   középkorból, amely tulajdonképpen Mária megdicsőülését, az ő
   mennybevételét mutatja be.
   Évszázadokkal ezelőtt így képzelték el a művészek azt a hittitkot,
   amelyet a mai napon ünneplünk. Mária, aki születése után karjában
   tartotta gyermekét Jézust, testével együtt a mennyország dicsőségbe
   jutott, ahol Isten fogadta őt. A keresztények már az első századoktól
   fogva vallotta, hogy Mária, akit Isten a Megváltó édesanyjául
   választott, eljutott a mennyországba. Az Egyház nem őriz ereklyét
   Máriától, s ez a jel is mutatja, hogy földi élete nem úgy fejeződött
   be, mint a minden más emberé. A századok során keletkezett imádságok és
   liturgikus szövegek, valamint a különféle művészeti ábrázolások
   egyaránt kifejezik a keresztény nép hitét arról, hogy Mária Isten
   különleges kegyének köszönhetően jutott el az örök dicsőségbe. Erre a
   több évszázados hitre alapozva hirdette ki XII. Piusz pápa 1950.
   november 1-én a Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű
   apostoli bullájában Mária mennybevételének hittételét, amely szerint „a
   szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája
   befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
   Jézus édesanyjának mennyországba jutását szemlélve mindannyian
   megérthetjük, hogy emberi életünk végső célja nem lehet más, mint hogy
   mi is eljussunk a mennybe. Ennek tudata minden ember számára nagy
   jelentőséggel bír. Sokan nem látják az emberi élet értelmét, s nem
   ismerik fel azt a cél, aminek elérésért érdemes fáradozniuk. Az ő
   számukra igazi és megvalósítható életcélt jelenthet, hogy az ég felé
   törekedjenek. Mások talán a szenvedések, a betegségek és a földi lét
   nehézségei miatt érzik értelmetlennek életüket. Az ő számukra szintén
   reményt nyújthat, ha arra gondolnak, hogy a mennybe jutva megszűnik
   minden szenvedés és a teljes boldogságban lesz részük. Azon könnyelmű
   emberek számára, aki úgy élnek, mintha soha nem érne véget a földi
   élet, s ezért csupán az evilági örömökre vágyakoznak, figyelmeztetést
   jelent a mai ünnep: felelőtlenségük könnyen ahhoz vezethet, hogy
   kizárják magukat a mennyből. Ismét mások tagadják, hogy Istennek helye
   van világunkban. Az ő számukra hirdetnünk kell, hogy nem csupán
   Istennek van helye ebben a világban, hanem nekünk is helyünk a van a
   mennyben.
   A mai ünnep evangéliumában az Isten akaratát engedelmesen elfogadó,
   arra teljes emberségével igent mondó Máriáról hallottunk, aki
   Erzsébetnél tett látogatása alkalmával a mindenható Istent magasztalja.
   Dicsőítő éneke abból fakad, hogy saját életében megtapasztalta Isten
   jóságát és kegyelmét. Ha Isten titkaira nyitott a lelkünk, Máriához
   hasonlóan mis is észrevehetjük ezt az isteni jóságot, amely számunkra
   is feltárja, megmutatja a menny felé vezető utat. Aggodalmainkat,
   félelmeinket és kételkedésünket legyőzve ajánljuk mi is életünket Isten
   szolgálatába, hogy elnyerhessük a mennyei koronát!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Napba öltöztél, legragyogóbb szép Szűz,
   kétszer hat csillag koronádnak éke,
   lábad alá hull zsámolyul a hold is,
   égi Királynőnk!
   Bűnt, halált, poklot letiport erényed,
   Szent Fiad mellett ülsz mint közbenjárónk,
   téged az ég s föld Királynőjének vall
   s zengi hatalmad.
   Szent hitünk buzgó követőit védd meg,
   a tévelygőket hozd vissza a nyájba,
   s mind, kiket elföd a halálos éj még,
   hozd ki a fényre!
   Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
   sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
   bármi veszélyben biztató reményként
   csak te ragyogsz fel.
   Áldjuk örökké a Szentháromságot,
   ő adta néked koronádat, szép Szűz,
   ő tett meg téged a mi Királynőnkké
   s Édesanyánkká. Ámen.