[Evangelium] 2011-08-14

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 14. – Évközi 20. vasárnap

   Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére
   vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva
   kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül
   gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek
   hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon
   utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának
   elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e
   szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a
   gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen,
   Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!”
   Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy,
   amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
   Mt 15,21-28


   Elmélkedés:
   Mindenki számára
   Napjaink történetével kezdem mai elmélkedésünket. Amikor kedvenc
   hősünk, Eszter, már nagyobb volt, a szülei néha őt bízták meg, hogy
   kisebb testvérét elkísérje az óvodába. Az út soha nem volt könnyű, mert
   általában nem szívesen ment a kistestvér korán reggel az óvodába. Egy
   alkalommal viszont egyáltalán nem kellett sürgetni, sőt, inkább ő
   mondta, hogy gyorsabban menjenek. Eszter nem értette a dolgot, de az
   óvodába érve minden világos lett számára. Nem csak az ő testvére, hanem
   a többi gyerek is sietett, hogy minél hamarabb odaérjen, mert az
   intézmény előző nap kapott új játékokat. Reggel aztán a gyerekek mind
   igyekeztek, hogy a számukra legkedvesebbet tudják lefoglalni. Az óvó
   nénik alig tudtak rendet teremteni köztük. A gyerekek csak akkor
   nyugodtak meg, amikor már mindenki szorongatott egy macit, kengurut
   vagy hasonlót. Többen mondták is: Ez az enyém, ezzel csak én fogok
   játszani! De aztán hamar rájöttek, hogy nem érdemes kisajátítaniuk
   egyes dolgokat, mert az nem jó játék, ha egy plüss állatot szorongatva
   egész nap csak egymást nézik.
   A történetet azért mondtam el, mert néha nem csak a gyerekeket, hanem a
   felnőtteket is megkísérti ez a fajta önzés. Bizonyos dolgokról azt
   hisszük, hogy az csak a miénk, arra más ember rá sem nézhet. A vallás
   világában pedig – és itt kapcsolódunk a mai evangéliumhoz – ez úgy
   jelenik meg, hogy egyesek azt képzelik, hogy bizonyos lelki javak csak
   őket illetik meg, és néha egészen látványosan irigykednek, ha a jó
   Isten kegyelmi segítségét mások életében is felfedezik.
   Az evangéliumban egy asszonyról hallottunk, aki Jézus közbenjárását
   kéri lánya gyógyulása érdekében. Más alkalmakkor is előfordult hasonló,
   s történtek is csodás gyógyulások, ez a rész viszont nem a gyógyulásra
   helyezi a hangsúlyt, hanem az asszony és Jézus beszélgetésére. Kettejük
   párbeszédéből kiderül, hogy az Isten által felkínált javak és végső
   soron a legfőbb jó, azaz maga az üdvösség, nem csupán az ószövetségi
   választott nép tagjai számára adatik meg, hanem a pogányoknak és minden
   embernek is. Jézus először visszautasító, sőt, szinte sértő módon
   válaszol, de az asszony nem tágít, tovább kér, érvel, amíg el nem éri
   célját.
   A történet egyik fontos tanulsága az számunkra, hogy Isten mindenkit
   meghív a vele való közösségre. És ebből senki nincs kizárva. Isten
   minden embernek felkínálja az üdvösséget és megmutatja, hogy milyen
   úton érhetjük el. Egyedül az ember zárhatja ki magát azzal, hogy
   elutasítja Istent és semmibe veszi törvényeit. És Isten minden
   embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadja a segítséget
   ahhoz, hogy üdvözüljünk.
   A másik fontos mondanivaló az lehet, hogy Isten mindig meghallgatja
   azokat a kéréseinket, imáinkat, amelyek valóban a javunkra szolgálnak.
   A Jézus és az asszony közötti vitában a mi Urunk tulajdonképpen
   alulmarad. Az a Jézus, aki más alkalmakkor mindig megfelel az őt
   kérdezőknek és kikerüli a farizeusok által felállított szóbeli
   csapdákat, most kénytelen engedni, elfogadj az asszony érvelését és
   teljesíti kívánságát. De mindjárt tegyük is hozzá ehhez, hogy az
   asszony jó szándékkal kér, és nem alattomos szándékkal, mint más
   esetekben az írástudók. A jó szándékú kérésnek pedig Jézus enged.
   Miként egykor a kánaáni asszony, úgy mi is az Isten elé terjesztett
   kéréseinkkel fejezzük ki azt, hogy elismerjük Isten hatalmát és azt,
   hogy egyedül ő képes nekünk segíteni olyan nehéz helyzetekben, amikor
   emberekre már nem számíthatunk. Állhatatos, kitartó imádsággal és nagy
   bizalommal forduljunk mindig Istenhez, aki odafigyel ránk és mindent
   megad nekünk, ami üdvösségünket szolgálja.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi
   szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki
   fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy
   adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és
   hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz
   minket, hogy eljussunk az üdvösségre.