[Evangelium] 2011-08-06

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 6. – Szombat, Urunk színeváltozása

   Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
   Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott
   előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító
   fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés:
   Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk
   itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet,
   Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes
   felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én
   szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára
   a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament
   hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne
   féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust
   egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se
   szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
   Mt 17,1-9


   Elmélkedés:
   Nem csak szenvedésének titkáról beszél nyíltan az apostoloknak, hanem –
   legalábbis részben – dicsőségét is feltárja előttük. Jézus isteni
   dicsősége a maga teljességében a feltámadáskor mutatkozik majd meg,
   ameddig a színeváltozás élményében részesülő három apostolnak
   hallgatnia kell. Jó, ha lélekben néha mi is vállaljuk a hegymászást,
   mert részesülhetünk az Isten-látás élményében és megtapasztalhatjuk,
   hogy milyen jó Jézussal lenni. Ez a dicsőség és a Jézussal való boldog
   együttlét lesz az osztályrészünk, ha kitartunk az Úrral a
   kereszthordozásban, és elfogadjuk, hogy a szenvedések és a próbatételek
   is ugyanúgy erősíthetik hitünket, mint a találkozások. Legyünk együtt
   Jézussal a kereszthordozásban, mert ha készek vagyunk vele meghalni,
   akkor vele együtt fogunk feltámadni.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
   És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
   Hogy adjak számolgatás nélkül,
   Hogy harcoljak nem gondolva arra,
   Hogy sebeket kaphatok,
   Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
   Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
   Nem várva más jutalmat, mint azt,
   Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen.