[Evangelium] 2011-04-23

[Evangelium minden nap]

   2011. április 23. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
   másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés
   támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a
   követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig
   fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte
   halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az
   asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek
   Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a
   helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy
   feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott
   viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a
   sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a
   tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és
   megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak
   előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne
   féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek
   Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
   Mt 28,1–10


   Elmélkedés:
   A nagyszombat az év legcsendesebb napja. Jézus holtan fekszik a
   sziklasírban, amelynek bejáratát hatalmas kő zárja el. A kő
   megpecsételi a csendet. Mozdíthatatlanul nehezedik mindenre, ami
   megtörné e titokzatos csendet. Isten csendjét. Isten hallgatásának
   csendjét. Isten nyugalmának csendjét. A jövendő megváltás csendjét. A
   beteljesülni készülő isteni terv csendjét. A kő megpecsételi a csendet.
   A sötétség nyomasztó csendjét. A reményvesztettség csendjét. Az emberi
   gonoszság pillanatnyi győzelmének csendjét. A félelem csendjét. Az
   emberi megdöbbenés és értetlenség csendjét. A várakozás feszült
   csendjét. A virrasztás csendjét. A kő mozdulatlanul és mozdíthatatlanul
   nehezedik mindenre, mert most a csend ideje van. E napon jogosan
   mondjuk, hogy Isten hallgat, mert most valóban hallgat, csendben van. A
   halott Jézus nyugalmát nem zavarja semmi. Szenvedése megszűnt, a halál
   szűntette meg. Küzdelme és küldetése megszakadt, élete véget ért. És
   Isten hallgat. S e hallgatásban titokzatos módon új születés,
   újjászületés, új élet, feltámadás rejlik. E hallgatásból remény
   születik az ember számára. Ebből a hallgatásból születik meg a
   feltámadás. Isten megszólal és Jézus feltámasztása által megtöri a
   csendet. A kő megmozdul, s ezzel megszabadulunk félelmeink félelmetes
   pecsétjétől. Jézus felszabadít minket a bűntől, hogy az isteni kegyelem
   útján vezessen minket az örök üdvösség felé. Reménnyel várhatjuk a
   feltámadásunkat az Atyától.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Húsvéti szekvencia
   Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
   Bárány megváltja nyáját,
   és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
   Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
   A holt Életvezér ma úr és él!
   Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
   „Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
   Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
   Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult.”
   Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
   Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!