[Evangelium] 2011-04-24

[Evangelium minden nap]

   2011. április 24. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

   A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
   Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
   szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem
   tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz
   sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban
   futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az
   otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
   Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
   takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva
   egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
   sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy
   Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9


   Elmélkedés:
   Feltámadt, megjelent
   Az egyik hittanórán a gyerekekkel a szentírás alapján haladtunk végig a
   nagyhét eseményein. Először a virágvasárnap ünnepelt jeruzsálemi
   bevonulást vettük, ezután következett a nagycsütörtöki utolsó vacsora,
   majd pedig a nagypénteki kereszthordozás. A gyerekek megdöbbent
   csendben hallgatták a történetet egészen Jézus halála pillanatáig.
   Ekkor az egyik kislány csendes hangon megkérdezte: „Miért nem
   avatkozott közbe a mennyei Atya?”
   Hasonló kérdés talán sokak gondolataiban fogalmazódik meg. Miért nem
   avatkozott közbe Isten? Miért engedte, hogy Jézust elfogják, elítéljék,
   súlyosan bántalmazzák és a kereszt hordozására kényszerítsék? Miért
   engedte Isten, hogy Fiát, Jézus Krisztust keresztre feszítve megöljék?
   Miért nem avatkozott közbe? Miért nem mentette meg Jézust a haláltól?
   Valójában Isten közbeavatkozik, csak nem úgy és nem akkor, amikor mi
   azt elképzeljük. Ma, húsvétvasárnap ezt az isteni közbeavatkozást
   ünnepeljük: Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Fontos
   hangsúlyoznunk, hogy a feltámasztás a mennyei Atya cselekedete. A
   szentírás tanúsága szerint Jézus nem a maga erejéből támadt fel, hanem
   az Atya adott neki új életet, tehát az események hátterében észre kell
   vennünk az Atya akaratát s annak megvalósulását. A húsvéti szentmise
   olvasmányában Szent Péter apostol beszédét, vallomását olvashatjuk:
   „harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta őt”
   (ApCsel 10,40). Ezek szerint nem csupán a feltámasztás az Isten
   cselekedete, hanem az is, hogy Jézus látható módon megjelenhetett
   övéinek.
   A feltámadással kapcsolatban érdemes idéznünk Szent Pál apostol
   tanítását is: „Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint,
   eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent
   Péternek, majd a tizenkettőnek” (1Kor 15,3-5). E hitvallás első
   kijelentése szerint Jézus meghalt. Ezt erősíti meg és igazolja a
   második kijelentés, amely szerint eltemették őt. Senkinek nem lehet
   tehát kétsége afelől, hogy Jézus valóban meghalt. Ezután következik a
   harmadik állítás: Jézus feltámadt, amit megerősít, mintegy bizonyít a
   hitvallás következő eleme, azaz hogy Jézus megjelent. Pál apostol végül
   részletesen leírja, hogy Péternek, majd a tizenkét apostolnak, még
   később pedig ötszáz embernek jelent meg a feltámadt Jézus. Ha Jézus
   megjelent, látható módon mutatkozott az embereknek, akkor senkinek nem
   támadhat kétsége afelől, hogy valóban feltámadt.
   A feltámadt Jézusra vonatkozóan számos helyen találkozunk a „megjelent”
   kifejezéssel. Érdemes ennek mélyebb értelmére is odafigyelnünk. A
   biblia szóhasználata szerint ugyanis a megjelenés elsősorban Istenre
   vonatkozik. Ennek értelmében a feltámadás egyrészt Jézus istenségét
   támasztja alá, másrészt azt jelzi, hogy Jézus nem emberi testben, hanem
   megdicsőült testben támadt fel. Feltámadása nem földi életének
   folytatását jelenti, mint például Lázár, a naimi fiú ás Jairus lányának
   feltámasztása, hanem az új életre támad fel, az isteni dicsőség
   világába megy át. Az isteni közbeavatkozás lényege így foglalható
   össze: Isten megdicsőítette Fiát azáltal, hogy feltámasztotta őt a
   halálból. Ez a dicsőség vár mindazokra, akik hisznek Krisztusban és
   hittel vallják az ő feltámadását.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként
   mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és
   a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és
   erősítsd bennünk az örök élet reményét!