[Evangelium] 2011-04-20

[Evangelium minden nap]

   2011. április 20. - Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti
   Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok
   nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek
   neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa
   őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok
   ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti
   vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez,
   és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm;
   tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy
   tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti
   vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz
   telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek,
   közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra
   kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki
   velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan
   elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!
   Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az
   áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt:
   „Te magad mondtad!”
   Mt 26,14-25


   Elmélkedés:
   Júdás árulása fordulatot jelent. E cselekedet nyitja meg a kaput az
   emberi rosszindulat és ellenségeskedés tényleges megnyilvánulása előtt.
   Jézus megölésének szándéka már hosszabb idő óta érlelődött a zsidó
   vallási vezetőkben, akik számára az áruló tett adta meg a lehetőséget,
   hogy szándékukat megvalósítsák. Helytelen volna azonban azt gondolnunk,
   hogy az események hátterében csupán az emberi gonoszság húzódik meg, s
   oktalanság volna részünkről, ha nem vennénk észre emellett Isten
   szándékát, ami a megváltásunkra irányul. Talán nehéz felismernünk ezt
   az üdvözítő szándékot, s még nehezebb emberi ésszel megértenünk. A hit
   közelebb visz minket Isten titkaihoz és a feltámadáshoz.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és
   valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél,
   akit érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak
   feláldoztak. Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből
   ömlöttél ki!
   Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy
   a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts
   engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a
   kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
   Canisius Szent Péter