[Evangelium] 2011-04-19

[Evangelium minden nap]

   2011. április 19. – Nagykedd

   Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
   kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
   engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
   tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
   szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
   „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram,
   ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel
   bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
   nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit
   mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők
   közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt
   hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg,
   amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy
   adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal
   kiment. Éjszaka volt.
   Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az
   Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten
   megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt
   hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.
   Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is
   megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter
   megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek,
   oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban
   erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom
   érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony,
   mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
   Jn 13,21-33. 36-38


   Elmélkedés:
   Az árulást Jézusnak egy tanítványa hajtja végre. Ismeretlen személy nem
   is lett volna képest e cselekedetre, mert nem volt abban a helyzetben,
   hogy ezt tegye. Az árulást csak egy Jézushoz közel álló személy tehette
   meg, egy tanítványa. Tehát egy olyan személy, aki a többi tanítvánnyal
   együtt Jézussal élt és mesterének tekintette őt. Júdás cselekedetét
   talán még a legnagyobb jóindulattal nézve sem értékelhetjük úgy, hogy
   csupán pillanatnyi zavarodottságból fakad. Hosszú idő kellett ahhoz,
   hogy egy ilyen döntés megszülessen és érlelődjön benne, s aztán
   eljusson magához az áruló tetthez. A bűn ugyanis nem egy pillanat rossz
   döntése, hanem a szív rosszindulatának folyamatos növekedése.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő! Emlékezzél bőven omló
   Véredre, mely úgy áradt értünk, mint szőlő leve a szőlősajtolóban! A
   római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki,
   kifolyt az utolsó cseppig.
   Szent Tested, mint elhervadt mirhacsokor függött a kereszten,
   csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál. Keserű
   szenvedésedre és kiontott drága véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed
   meg a szívemet, s bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom
   egész életemen át.
   Téríts egészen magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam
   tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy
   elnyerhessem általad a Mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az
   ég minden angyalával és szentjeivel dicsérhesselek és magasztalhassalak
   az örökkévalóságon át. Ámen!
   Svéd Szent Brigitta