[Evangelium] 2011-04-18

[Evangelium minden nap]

   2011. április 18. - Nagyhétfő

   Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
   feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
   felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária
   pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus
   lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus
   tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás,
   megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és
   miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért
   mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt:
   ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki:
   „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig
   lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül
   sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus
   miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a
   főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók
   közül sokan hittek Jézusban.
   Jn 12,1-11


   Elmélkedés:
   Az evangéliumban tisztán áll előttünk az igaz és a hamis tanítvány
   jelleme közti különbség. Mária a szeretet jeleként keni meg drága
   olajjal Jézus lábát, miközben Júdás fejében az árulás gondolata
   érlelődik. Az anyagias gondolkodás, a pénzsóvár magatartás
   szembefordítja az embert Istennel. Irigységgel és rosszindulattal a
   szívünkben nem látnánk meg mi sem az asszony cselekedetében a szeretet
   kifejeződését, hanem hibát keresnénk benne és kifejeznénk
   nemtetszésünket. De ha jóindulattal szemléljük, észrevehetjük az Úrnak
   szóló nagylelkű ajándékot. Ezt a nagylelkűséget fogjuk majd felismerni
   Jézus áldozatában is, amely egyrészt az Atyának, másrészt az
   emberiségnek szóló ajándék.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézusom, vezess engem a te utadon.
   Ne engedjem el soha a te kezedet.
   A Te kegyelmed éltessen engem.
   A Te szereteted lakjék bennem.
   A Te tisztaságod költözzék belém.
   Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
   Ne a jelen, hanem az örök élet.
   Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
   Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
   és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
   mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!