[Evangelium] 2010-09-05

[Evangelium minden nap]

   2010. szeptember 5. - Évközi 23. vasárnap

   Abban az  időben:  Amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk
   fordult, és  így szólt:  Aki hozzám  jön, de  nem gyűlöli  apját,  anyját,
   feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is,  nem
   lehet az én tanítványom.
   Aki tehát  nem hordozza  keresztjét, és  nem így  követ, nem  lehet az  én
   tanítványom. Ha valaki  közületek tornyot  akar építeni, vajon  nem ül  le
   előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha
   az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki
   csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az  ember építkezésbe fogott, de nem  tudta
   befejezni.
   Vagy, ha egy  király hadba  vonul egy másik  király ellen,  előbb leül  és
   számot vet, vajon a maga  tízezer katonájával szembe tud-e szállni  azzal,
   aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még  akkor,
   amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond
   le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.
   Lk 14,25-33

   Elmélkedés:

   Új életünk kezdete
   Thomas Edison nevének hallatán bizonyára mindannyiunknak az jut az eszébe,
   hogy  ő  a  villanykörte  feltalálója,  pedig  valójában  több  mint  ezer
   találmány  és  szabadalom  fűződik  az  amerikai  születésű  feltaláló  és
   üzletember személyéhez. Már 12  évesen dolgozott, újságot szerkesztett  és
   adott ki,  amelynek  bevételét kísérleteire  fordította.  Hamarosan  saját
   laboratóriumot  épített   New   Jersey  városában.   Híres   laboratóriuma
   évtizedekkel később egy decemberi napon teljesen leégett. Edison ekkor már
   hatvanhét éves volt,  s úgy  tűnt, hogy egész  életművét megemésztették  a
   pusztító lángok. A tűzvész utáni reggelen, amikor megvalósult terveinek és
   megvalósulatlan  álmainak  üszkös,  füstölgő  romjai  között  sétálgatott,
   Edison a következőket mondta: A katasztrófa haszna, hogy minden  tévedésem
   elégett. Hála Istennek tiszta lappal kezdhetek mindent. És ezt egy idősödő
   ember mondta, aki  hatvanhét éves  korában is  tudott újrakezdeni.  Néhány
   héttel  később  feltalálta  a   hangrögzítésre  és  lejátszásra   alkalmas
   fonográfot. A történet  kapcsán több  tanulságot is  levonhatunk, én  most
   csak egyet szeretnék mondani:  Ha valami elpusztul, teljesen  megsemmisül,
   nem kell kétségbeesni, mert talán éppen ez a feltétele annak, hogy  valami
   újat kezdjünk  el.  Bármennyire  is fontos  volt  számunkra  valami,  mert
   például a mi alkotásunk, a mi munkánk gyümölcse, nem érdemes  visszasírni,
   mert lehet, hogy éppen a hiánya  fog minket arra ösztönözni, hogy egy  még
   jobbat hozzunk létre.

   Jézus egykori  tanítványai számára  régi  életük feladásával  kezdődött  a
   Krisztus-követés. Péter  és  társai  elhagyják  eredeti  mesterségüket,  a
   halászatot, hogy emberhalászokká  válhassanak. Nem  egy mindent  elemésztő
   tűzvész, hanem Krisztus hívó szava indította  el őket az új élet útján.  A
   mai evangéliumban Jézus  nagyon kemény követelményeket  fogalmaz meg  azok
   számára, akik követni akarják. Ezt mondja: Aki hozzám jön, de nem  gyűlöli
   apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét  és nővéreit, sőt még  saját
   magát is, nem lehet  az én tanítványom (Lk  14,26). A gyűlölni szó  megüti
   fülünket. Hogyan  kell  ezt értenünk?  A  gyűlölet itt  nem  belső,  heves
   indulatoktól fűtött  ellenérzést  vagy  szembeszegülést  jelent,  amit  az
   ellenségnek tekintett személy iránt szokott érezni valaki, hanem arról van
   szó, hogy a  családi kapcsolatokat és  a rokoni kötelékeket  másodlagosnak
   kell tekintenünk a Jézushoz való kapcsolatunkhoz képest. Nem  szerethetünk
   senkit sem jobban, mint a mi Urunkat. Ezt az értelmet erősíti az is,  hogy
   ugyanezen jézusi kijelentéseknél Szent Máté evangéliuma így fogalmaz:  Aki
   jobban szereti apját  vagy anyját,  mint engem,  az nem  méltó hozzám  (Mt
   10,37). A tanítványok életében Jézus áll az első helyen.

   A   tanítványság   feltételének   megfogalmazását   követően   Jézus   két
   példabeszédben arra  figyelmeztet, hogy  mielőtt valaki  meghozná a  végső
   döntést, vizsgálja meg önmagát, hogy valóban alkalmas-e Jézus elkötelezett
   követésére. A  megfontolatlan döntés  ugyanis kudarchoz,  sikertelenséghez
   vezethet. Az építkezést elkezdő, de azt befejezni nem tudó ember  kudarcot
   vall. A jelentős túlerőben lévőkkel  szembeszálló király a biztos  vereség
   felé tart. Az előre látható kudarc elkerülése érdekében inkább álljanak el
   az építkezéstől, illetve  a háborútól.  A két példa  rávilágít arra,  hogy
   Krisztus  követése   bölcs  döntést   kíván,   hiszen  a   döntés   komoly
   következményekkel jár.

   A Jézus melletti  döntés régi, bűnös  életünk elhagyását jelenti.  Hibánk,
   bűneink, tévedéseink egy jól végzett szentgyónásban vagy egy életgyónásban
   megsemmisülnek, mint  Edison laboratóriuma  a tűzben,  s ezzel  új  életet
   kezdhetünk. Ne ragaszkodjunk földi dolgainkhoz, hanem éljünk az újrakezdés
   lehetőségével, amelyet Isten ad nekünk! Új életünket nem önmagunknak  kell
   felépítenünk. Engedjük, hogy Isten építse fel azt bennünk!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, Jézus, vedd le rólam  bűnös életem terheit, amelyek  megakadályoznak
   abban, hogy egészen neked adjam  magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz  engem
   az elkötelezett  életre,  amely középszerűségem  feladását  jelenti,  hogy
   érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád,  a
   biztos alapra, aki szolgálatot kérsz  tőlem, hogy jócselekedeteimben a  te
   jóságod ragyogjon fel az emberek számára.