[Evangelium] 2010-09-04

[Evangelium minden nap]

   2010. szeptember 4. - Szombat

   Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között  járt.
   Tanítványai  tépdesni  kezdték  a  kalászokat,  és  kezükkel  morzsolgatva
   eszegették. Néhány  farizeus  rájuk  szólt:  ?Miért  tesztek  olyant,  ami
   szombaton tilos??
   Jézus válaszolt nekik: ?Nem olvastátok,  mit tett Dávid, amikor  társaival
   együtt éhezett? Bement az Isten  házába, fogta a szent kenyereket,  evett,
   és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett  volna
   szabad megenniük.? Majd hozzátette: ?Az Emberfia ura a szombatnak is.?
   Lk 6,1-5

   Elmélkedés:

   Az ószövetségi  időkben azért  volt a  szombat szent  nap, amelyen  többek
   között nem  szabadott munkát  végezni, mert  Isten a  teremtéskor  művének
   befejezése  után  a  hetedik  napon  megpihent.  A  szombati   pihenőnapra
   vonatkozó előírások megtartásával  kapcsolatban Jézus  több alkalommal  is
   vitába kerül a vallási vezetőkkel. A vitákat általában az váltja ki,  hogy
   a tanítványok nem tartják  meg a szombatot,  azaz olyan dolgokat  tesznek,
   amelyeket a hagyomány  szerint nem  volna szabad, és  mesterük, Jézus  ezt
   megengedi nekik.  A farizeusok  ezt úgy  értékelték, hogy  Jézus maga  sem
   tartja  tiszteletben   ezeket  a   szabályokat,  különben   figyelmeztetné
   tanítványait azok megtartására.  A szombattal kapcsolatos  viták során,  a
   mai evangéliumban olvasott részben Jézus azt a választ adja nekik, hogy  ő
   ura a  szombatnak  is.  Jézus  tudja,  hogy  a  farizeusok  felcserélik  a
   sorrendet, amikor  a  szombat  szigorú  megtartását  minden  egyéb  emberi
   cselekedet elé helyezik.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó, Istenem! A  jövőbe pillantás félelemmel  tölt el. De  miért is  kellene
   elmélyednem a jövőben? Csak a jelen pillanat drága nekem, hiszen lehet,  a
   jövő nem is  látogatja meg  lelkem. Az  elmúlt időn  nincs hatalmam,  hogy
   megváltoztassam, javítsam, vagy bármit hozzáadjak. Ezt sem a bölcsek,  sem
   a próféták nem  tudták megtenni. Istenre  bízom hát mindazt,  amit a  múlt
   magával vitt. Ó, jelen pillanat, csak te vagy egészen az enyém.
   Minden  erőmmel  óhajtok   veled  élni.   Bár  kicsi   és  gyenge   vagyok
   én,mindenhatóságod kegyelmét adod nekem mégis. Bízva tehát irgalmadban, az
   élet útját kisgyermekként  járom. Szívem, mely  a Te nagyobb  dicsőségedet
   óhajtja, Néked mindennap újra felajánlom.