[Evangelium] 2010-06-28

[Evangelium minden nap]

   2010. június 28. - Hétfő

   Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
   hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
   Ekkor egy írástudó lépett hozzá,  és így szólította meg: Mester,  követlek
   téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az  ég
   madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét."
   Egy másik tanítványa pedig ezt kérte  tőle: "Uram, engedd meg, hogy  előbb
   elmenjek és  eltemessem  apámat."  Jézus azonban  így  válaszolt:  "Kövess
   engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!"
   Mt 8,18-22

   Elmélkedés:

   Időnként elfog minket a lelkesedés. Időnként nagy elhatározásokat teszünk.
   Időnként fáradhatatlan lendülettel vágunk neki új utaknak. De aztán valami
   mégis visszahúz. Egy titokzatos  erő fékezi lendületünket.  Emelkedésünket
   megakadályozza valami, ami  a földhöz köt.  Jó szándékainkat néha  egészen
   apró dolgok semmisítik meg.
   Krisztus  követéséhez   nem  elegendő   a   szándék.  Nem   elegendő,   ha
   kinyilvánítjuk akaratunkat követésére. Egész  életünket neki kell  adnunk,
   mindenben  azt  a  sorsot  kell  vállalnunk,  amit  Krisztus  is  vállalt.
   Felismerem-e, meg  tudom-e nevezni  azt, ami  gátol abban,  hogy  teljesen
   Jézusért éljek? S vajon le tudom-e küzdeni ezt az akadályt?
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó  Krisztus,   élő  Isten   Fia,  szent   angyalaid  vigyázzák   álmunkat,
   pihenésünket, fehérlő ágyunkat.
   Mutassanak  nekünk  szendergésünkben   igaz  álomképeket,   világmindenség
   fenséges fejedelme, nagy, titokzatos Király!
   Sem démonok;  sem baj  vagy  pusztulás, sem  gonosz álmok  ne  zavarhassák
   pihenésünket, mély, zavartalan álmunkat.
   Szent legyen  ébredésünk, munkánk  és  egész napunk,  amint az  álmunk  és
   pihenésünk zavartalan és szüntelen.

   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Barátaim!
   Ezúton   fejezem   ki   mindazoknak   köszönetemet,   akik    adományukkal
   hozzájárultak ahhoz, hogy  az eredetileg  tervezettnél jelentősen  nagyobb
   mértékben segítsünk  az  árvízkárosultaknak.  A  múlt  hétfőn  személyesen
   jártam Edelényben, hogy átadjam a ti nevetekben is a 100 paplan  csomagot,
   pénteken pedig újabb  300 csomagot  szállítottak el  Zalalövőről az  árvíz
   által sújtott borsodi településekre. Eddig több mint 500 csomagra érkezett
   felajánlás. Az  adakozás  még  ezen  a  héten  tart,  hogy  július  elején
   elküldhessük adományunkat a rászorulóknak.
   Minderről   részletesebben,    képes   beszámolóval    itt    olvashattok:
   http://zalalovo.plebania.hu/esemeny/100_paplan_Edelenybe
   Bizonyára mindenki  hallott  már  a tűzijátékos  kezdeményezésről.  Én  is
   kaptam legalább 40  féle névsort. Aztán  elgondolkoztam, hogy mit  segítek
   azzal, ha felírom nevemet egy névsor aljára? Én ezzel nem adok semmit.  És
   szerintem más  sem ad  ezzel  semmit, legfeljebb  az államot  akarja  arra
   kényszeríteni, hogy adjon. Nem tudom, hogy kinek a lelkiismerete  nyugszik
   meg ettől? Az enyém biztosan nem. Edelényben láttam azoknak az arcát, akik
   megkapták a  csomagokat. Ez  egy hasznos  segítség. Szerintem  lánclevelek
   tömeges küldözgetésével nem  lehet segíteni az  árvízkárosultaknak. Még  a
   legkisebb adomány is többet  ér százezer aláírásnál. De  még az is  többet
   ér, ha elmondatok értük egy imát.
   Szeretettel: István atya