[Evangelium] 2010-07-04

[Evangelium minden nap]

   2010. július 4. - Évközi 14. vasárnap

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: "Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
   nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek  és
   igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
   házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit
   elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
   hozzátok az Isten országa!
   De ha  betértek  valamelyik  városba,  és  nem  látnak  titeket  szívesen,
   menjetek ki  az  utcára,  és  mondjátok:  Még  a  port  is  lerázzuk,  ami
   városotokban a lábunkra  tapadt, de tudjátok  meg: Elérkezett hozzátok  az
   Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a
   napon, mint ennek a városnak."
   A hetvenkét tanítvány nagy  örömmel tért vissza. "Uram  - mondták -, a  te
   nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így  válaszolt:
   "Láttam a sátánt: mint  a villám, úgy bukott  le az égből. Hatalmat  adtam
   nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges  erőn
   úrrá legyetek:  Semmi  sem  fog  ártani  nektek.  Mindazonáltal  ne  annak
   örüljetek, hogy  a gonosz  lelkek  engedelmeskedtek nektek.  Inkább  annak
   örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
   Lk 10,1-12. 17-20

   Elmélkedés:

   Mindannyiunk küldetése
   A mai  vasárnap evangéliuma  Jézus tanítványaira  irányítja  figyelmünket,
   pontosabban egy, a tizenkettő  apostolnál nagyobb számú tanítványi  körre.
   Azok az emberek, akik eddig "csak" követték Jézust és tanultak tőle,  most
   önálló feladatot, megbízatást kapnak a Mestertől. Jogosan mondhatjuk, hogy
   tanítványi  életükben  fordulatot  jelent  ez  az  esemény,  tudniillik  a
   misszióra  való  küldés,  amelyet  azért  érdemes  szemügyre  vennünk  mai
   elmélkedésünkben, mert mi is ugyanezt a küldetést kapjuk.

   Az útnak  induló  tanítványok  tudatában  vannak  annak,  hogy  küldöttek,
   megbízottak.  Nem  a  maguk  nevében  indulnak  és  tevékenykednek,  hanem
   mesterüket Jézust  képviselik. Lukács  evangélista leírása  szerint  Jézus
   olyan  helyekre  küldi  őket,  "ahová  menni  szándékozott",  tehát  ahová
   személyesen akar eljutni a közeljövőben. Nem egyszerűen csak arról van itt
   szó, hogy  a tanítványok  szállást keressenek  Jézus számára,  hanem  hogy
   előkészítsék  az  ő  érkezését.   Ez  a  valóságos,  ugyanakkor   jelképes
   cselekedet azt az üzenetet hordozza minden idők küldöttei számára, hogy  a
   feladat nem lehet más,  mint Krisztus jövetelére, fogadására  felkészíteni
   az embereket. A mi  Urunk napjainkban is  szeretne eljutni, szeretne  utat
   találni minden emberhez. Nekünk, az  ő küldötteinek az a feladatunk,  hogy
   segítsük az ő találkozását az emberekkel.

   Jézus nagyon érdekes  kijelentést tesz: "Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,
   mint bárányokat a  farkasok közé"  (Lk 10,3). Ez  a komoly  figyelmeztetés
   arra utal,  hogy minden  jó szándékuk  ellenére a  tanítványok  ellenséges
   megnyilvánulásokkal és gyűlölettel  is fognak  találkozni. Missziós  útjuk
   nem diadalmenet lesz,  hanem küzdelmes munka,  amely során azonban  mindig
   számíthatnak  Isten  gondoskodására   és  védelmére.   Jézus  ugyanis   jó
   pásztorként  védelmezni  fogja  őket.   A  küldöttek  Jézus  békéjét,   az
   üdvösséget viszik, s akik elutasítják őket, azok valójában az Isten  által
   számukra felkínált üdvösséget, mint legfőbb jót utasítják el.

   Jézus útmutatásait követően  hirtelen nagyot  lépünk az  időben, s  rögtön
   arról  olvashatunk,   hogy  a   tanítványok  visszatérnek   útjukról.   Az
   evangélista tehát nem írja le részletesen, hogy mi történt a küldöttekkel,
   és  a   visszaérkezésük  utáni   beszámoló  is   meglehetősen   szűkszavú.
   Tulajdonképpen csak  annyit  tudunk  meg,  hogy  a  tanítványok  maguk  is
   elcsodálkoztak azon, hogy Jézus  küldötteiként olyan erővel  rendelkeztek,
   amelynek még a gonosz lelkek sem  tudtak ellenállni. Ez a tény azt  jelzi,
   hogy küldetésük  eredményes, sikeres  volt.  A sikeres  ördögűzések  újabb
   jelképes mondanivalót  tartalmaznak: nem  a  küldöttek, hanem  maga  Jézus
   győzedelmeskedik az embereket fogva tartó és nekik ártó gonosz felett.

   Az evangéliumi részlet utolsó szakasza a tanítványok örömére és ezen  öröm
   igazi okára irányítja figyelmünket. "Annak örüljetek, hogy nevetek föl van
   írva a  mennyben" (Lk  10,20) -  mondja Jézus.  Küldetésük  teljesítésének
   jutalma tehát az üdvösség. Ebből  azt a következtetést vonhatjuk le,  hogy
   miként  az   emberek  részéről   a  küldöttek   elutasítása  az   üdvösség
   visszautasítását  jelentette,  a  tanítványok  részéről  a  küldetés   nem
   teljesítése azt jelenti, hogy kizárják magukat az üdvösségből.

   A misszió, a  krisztusi örömhír terjesztése  az Egyház egyik  legfontosabb
   tevékenysége, szolgálata. Ez adja a közösségek lendületét, s ez biztosítja
   a közösség  életerejét, növekedését.  Ha egy  közösség nem  érzi át  igazi
   küldetését és  küldetésének  jelentőségét, menthetetlenül  magába  fordul,
   magába zárkózik. Az a közösség viszont, amelynek éltetője maga Krisztus, s
   amelynek tagjai nem csak egymással,  hanem Krisztussal is élő  közösségben
   vannak, sikerrel  munkálkodhat  a  rossz visszaszorításán  és  az  örömhír
   terjesztésén a világban. Ez minden keresztény embernek és minden krisztusi
   közösségnek a feladata, ez mindannyiunk küldetése.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Uram, Jézus,  a te  küldötted  vagyok, ezért  mindenkor a  te  örömhíredet
   akarom továbbadni  és rólad  akarok tanúságot  tenni. A  te szereteted  és
   irgalmad jele szeretnék lenni a  világban, naponta gyakorolva az  irgalmas
   szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te  győzz
   a rossz és a gonosz felett.  Vezess engem Szentlelked által, aki indít  és
   megerősít engem és az egész Egyházat a missziós küldetésben!