[Evangelium] 2010-07-05

[Evangelium minden nap]

   2010. július 5. - Hétfő

   Amikor Jézus Kafarnaumban  tanított, egy elöljáró  lépett hozzá,  leborult
   előtte, és így kérlelte: "Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd  rá
   kezedet, és  életre kel".  Erre Jézus  fölkelt, és  tanítványaival  együtt
   elment vele.
   Közben egy  asszony, aki  tizenkét éve  vérfolyásban szenvedett,  hátulról
   Jézus  közelébe  férkőzött,  és  megérintette  ruhájának  szegélyét.   Azt
   gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus erre
   megfordult, ránézett, és így szólt: "Bízzál, leányom! Hited  meggyógyított
   téged." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
   Amikor Jézus az elöljáró házába ért,  és látta a fuvolásokat meg a  lármás
   tömeget, rájuk  szólt: "Távozzatok,  hiszen  nem halt  meg a  leány,  csak
   alszik!" Azok kinevették. Miután  eltávolították a tömeget, Jézus  bement,
   megfogta a leány kezét,  és az életre kelt.  Ennek híre elterjedt azon  az
   egész vidéken.
   Mt 9,18-26

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumi  szakasz  két  történetében  az  elöljáró  saját  lánya
   életéért, az asszony önmagáért könyörög. A két történet közös vonása, hogy
   kérő imádságukkal  mindketten Jézushoz  fordulnak,  s az  Úr  mindkettőjük
   kérését teljesíti. Egyikük  sem reménytelenül fordul  Jézushoz, hiszen  az
   elöljáró hisz  abban, hogy  lánya életre  fog kelni,  ha Jézus  ráteszi  a
   kezét, s az asszony  is abban a reményben  érinti meg Jézus ruháját,  hogy
   meg fog gyógyulni. Jézushoz fordulásuk  módja bizonyítja, hogy hisznek  az
   Úr isteni erejében.
   Imádságainkban mi  is bátran  fordulhatunk Jézushoz,  akár önmagunk,  akár
   mások számára kérve segítségét, ha  hisszük, hogy Ő valóban tud  segíteni.
   Gyógyulásunk érdekében nem kell nagy dolgokat véghezvinnünk, hanem sokszor
   csak egy aprócska tettel kell Jézus elé állnunk, ami hitünket  bizonyítja.
   Meg tudjuk-e tenni ezt a keveset? Jézustól várjuk-e a segítséget?
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Kelts áldásoddal, ó, Uram,
   s Te igazgasd minden utam,
   sorsom ösvénye akármerre térjen.
   Krisztusom, rajtam tanúsítsd
   irgalmasságod javait,
   s oltalmazz engem szent Anyád nevében.
   Ahogy az angyal rá vigyázott,
   s jászladnál melletted is állott,
   szamár s ökör közt, ahogy
   ott pihegtél, ős Isten, gyenge kisded
   (s a derék József is, szívében
   ártatlan hűséggel, serényen
   őrizni sosem lankadott):
   úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
   híveként töltsem a napot.
   Walter von der Vogelweide