[Evangelium] 2010-07-03

[Evangelium minden nap]

   2010. július 3. - Szombat, Szent Tamás apostol

   Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
   Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
   elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom  kezén
   a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
   Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
   velük. Ekkor újra  megjelent Jézus, bár  az ajtó zárva  volt. Belépett  és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!"  Tamásnak pedig ezt mondta:  "Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívőt" Tamás így válaszolt: "Én  Uram,
   én Istenem!" Jézus ezt mondta neki:  "Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
   Jn 20,24-29

   Elmélkedés:

   A hitetlenség több dologban  is felismerhető. Hitetlenségnek nevezzük,  ha
   valaki tagadja  Isten létezését  vagy  a világgal  és az  emberekkel  való
   kapcsolatát.  Hitetlenség  az  is,  ha  valaki  elutasítja  Krisztust,   a
   megváltót, vagy  nem hisz  az ő  istenségében. De  hitetlenség az  is,  ha
   valaki nem  ismeri fel  az isteni  szót, a  neki szóló  üzenetet vagy  nem
   engedelmeskedik annak.  A  hitetlenséggel  az ember  kizárja  életéből  az
   Istent, a szeretetet és elutasítja  az üdvösséget. Ezzel a hit  elfogadást
   jelent. Elfogadni  Istent, s  mindazt,  amit ő  ad  nekünk, az  életet,  a
   gondoskodást, a szeretetet, a megbocsátást, az üdvösséget, ez a hit. A  ma
   ünnepelt Tamás  apostolhoz  hasonlóan  mindannyian  lehetőséget  kapunk  a
   hitre. Lehetőséget kapunk arra, hogy higgyünk Istenben, az ő jóságában  és
   üdvözítő szándékában. Boldogok vagyunk, ha  megkapjuk, s elfogadjuk a  hit
   adományát.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Apostolok karában élsz,
   vakító fény ragyog körül,
   Tamás, fogadd jóságosán
   téged dicsérő énekünk.

   A fényes égi székeken
   Krisztus szerelme ad helyet,
   te is szeretsz, és vágyva vágysz
   Uraddal együtt halni meg.

   Gyötör szerelmed szent heve,
   s beszélnek bár testvéreid,
   biztosságot kívánsz: az Úr
   sebét hogy érintsd, látva lásd.

   Fénylő örömre gyűlsz legott,
   hogy látod Krisztus nagy kegyét,
   Uradnak vallód hittel őt,
   s imádja boldog, hű szíved.

   Látás nekünk nem adatott:
   hitünk most tőled fog tüzet,
   erős lesz, s égig szárnyaló,
   az Úr szívét keresni száll.

   Krisztusnak áldás, tisztelet,
   s imádra adja meg nekünk:
   hitünk bár botlik még sokat,
   lássuk meg színről színre őt. Ámen.