[Evangelium] 2010-12-25

[Evangelium minden nap]

   2010. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Pásztorok miséje

   Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
   egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr
   hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és
   a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
   korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
   elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
   rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent
   mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták
   nekik.
   Lk 2,15-20


   Elmélkedés: 
   A Karácsony Istené
   December első napjaiban egy család látogatott meg és elmesélték, hogy idén
   ősszel a sok eső miatt viszonylag keveset tudtak kirándulni. A vasárnapi
   szentmiséről nem szoktak hiányozni és még az esőre vagy a rossz időre sem
   szoktak hivatkozni, hogy emiatt nem tudnak elmenni a misére. A lelki épülés
   mellett hétvégeken kirándulni szoktak. Egy ilyen őszi természetjárás közben
   a Bakonyban találkoztak egy festővel, aki ügyes mozdulatokkal varázsolta a
   tájat a vászonra. A festmények természetesen nem olyanok, mint a fényképek,
   s ez így volt ebben az esetben is. A kiránduló család elcsodálkozott a
   művészeti alkotás és a szemükkel látható táj különbségén, de úgy ítélték
   meg, hogy ennek ellenére a festmény hűen tükrözi a valóságot, sőt, szinte az
   évszakok változását is magába sűríti. A család nyolc esztendős kislánya,
   Eszter, aki ugyan nem érthet még a művészethez, bátran megkérdezte a festőt,
   hogy miért más van a képen, mint, ami látható. A festő egyszerű választ
   adott az érdeklődő Eszternek: Azt is lefestem, ami a látható dolgok mögött
   van. A kislány ekkor megjegyezte, hogy a látható dolgok mögött egy másik
   valóság is rejlik, s ezzel mindannyian egyetérthetünk. A kérdés számunkra
   csak az, hogy ki látja meg ezt a másik valóságot? Ki veszi észre ezt a másik
   világot? Hogyan látható meg egyáltalán ez a szemmel láthatatlan valóság? Úgy
   gondolom, hogy sok esetben a művészek láttatják meg velünk ezt a titokzatos
   világot, más esetekben pedig a művészethez talán nem értő, de a lényeget
   példásan felismerő gyermekek lehetnek a segítségünkre.
   Karácsony ünnepén szeretnénk a látható események mögé nézni, szeretnénk az
   ünnep lényegét megérteni. Ebben talán ugyanaz a kíváncsisággal teli
   érdeklődés vezet minket, mint ami a betlehemi pásztorokban is élhetett.
   Először is nézzük azt, ami látható! Az éjféli szentmise és a karácsony napi
   reggeli szentmise, a pásztorok miséjének evangéliuma röviden és egyszerűen
   írja le Jézus születésének történetét. Az angyalok éjnek idején hírt hoznak
   a pásztoroknak, hogy megszületett Betlehem városában egy gyermek, az
   Üdvözítő. Ők egymást bíztatva elindulnak, hogy lássák mindazt, amit
   megtudtak az angyali jelenés során és lássák a gyermeket.
   A látható események mögé nézve, és ez már a hit cselekedete részünkről,
   felfedezhetjük az isteni szeretet titkát, az isteni szeretet titokzatos
   világát. A mennyei Atya elküldi Fiát emberi világunkba, hogy mi soha ne
   érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten. A
   betlehemi Gyermekben a hit szemével nézve felismerhetjük Megváltónkat és
   Üdvözítőnket. Ez a Gyermek hozza el számunkra a békességet és a boldogságot,
   és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott
   békesség és szeretet nélkül nincs Karácsony. A kis Jézust nem tudja
   helyettesíteni a gazdagon feldíszített fenyőfa, a hóesés gyönyörű látványa,
   de még a legszebbnek tűnő ajándék sem. Korunk legnagyobb tragédiája éppen
   az, hogy Isten helyébe bálványok egész sorát tették és sajnos a Karácsony
   sem kivétel. Mindenféle látványos dolgokkal és értékes ajándékokkal
   próbálják egyesek helyettesíteni a szeretetet. Pedig Isten, aki maga a
   szeretet nem helyettesíthető senkivel és semmivel. És a Karácsony Istené.
   © Horváth István Sándor
   2009. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Ünnepi mise
   Evangélium
   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
   lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
   egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
   tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
   a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
   Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
   minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
   ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
   azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
   azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
   és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
   lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
   Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
   tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
   megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő
   teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
   kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
   Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
   nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18
   Elmélkedés
   Észrevehető szeretet
   Öt esztendővel ezelőtt, néhány nappal a Karácsony ünnepét megelőzően Rómából
   utaztam haza Magyarországra. A repülőtérre kiérve kellemetlen hír fogadott,
   a járat öt óra késéssel indul. Ennyi időt nem szoktam semmittevéssel
   elfecsérelni, de egy repülőtéren nem sok lehetősége van az embernek, ezért
   imádkozni kezdtem, illetve arról gondolkozni, miről beszéljek majd a
   karácsonyi szentmisén. Kis idő után felfigyeltem egy várakozó anyukára és
   hat-hét év körüli kislányára. Beszédjükből ítélve lengyelek lehettek, a
   kislány neve idegenül hangzott, de ha magyarok lettek volna, biztosan
   Eszternek hívták volna. A fiatal édesanya gyermekével játszott. A kislány
   többször körbefutotta a padokat, majd visszatért anyukájához, ilyenkor
   megölelték egymást, egymásra mosolyogtak és az anya megsimogatta gyermeke
   arcát. Érzékelhető volt kettejük egymás iránti szeretete. Legalábbis
   számomra, aki türelmesen várakoztam, csendesen imádkoztam, észrevehető volt
   ez a szeretet. Akik türelmetlenül szaladgáltak vagy idegeskedtek a járatuk
   késése miatt, aligha vették észre ezt a szeretetet, az anya szeretetét
   gyermeke iránt és a kislány szeretetét édesanyja iránt.
   Minden ünnep, jelen esetben a Karácsony ünnepe megállít minket. Nem azért,
   hogy semmittevéssel töltsünk órákat és napokat, hanem azért, hogy legyen
   időnk az elcsendesedésre, és legyen lehetőségünk észrevenni a szeretetet. A
   karácsonyi napokban szemünk a betlehemi istállóra, a városszéli barlangra
   szegeződik. Elcsodálkozunk a szegényes környezeten, az Isten Fiához szinte
   már méltatlan helyen és az újszülött közelében lévő állatokon. Mindezeknek
   persze jelentősége van. A szegényes körülmények, a jászol szalmája jelként
   szolgált a pásztoroknak és nekünk is. S bár a hely, az állatok istállója
   méltatlannak tűnhet, Isten számára nincs méltatlan hely a földön. Mindenhol
   megszületik, mindenütt jelen van, mindenhol él, ahol emberek élnek a földön
   és szeretetre vágynak. Pillanatnyi csodálkozásaink után pedig észrevehetjük
   az édesanyát, Máriát és gyermekét, a kis Jézust. S rögtön észrevehetjük
   kettejük szeretetét. Mária szeretetét újszülött gyermeke iránt, s a gyermek
   szeretetét édesanyja iránt. Kettejük kölcsönös szeretetét inkább az imént
   felidézett repülőtéri tapasztalatom miatt említem elsőként, de valószínűleg
   nagyon félresiklanánk és nem értenénk meg a karácsonyi titok lényegét, ha
   azt gondolnánk, hogy a mostani ünnep csupán Máriának és a kis Jézusnak a
   szeretetéről tanúsodik. Kétségtelen, hogy ez is jelen van, ez is fontos, ez
   is észrevehető számunkra. Rögtön észre fogjuk venni, hogy kettejük
   szeretetében is sokkal több van, mint amit első pillanatban gondolunk.
   Emellett ugyanis érdemes észrevennünk Isten szeretetét, hiszen Jézus világra
   jötte ennek ragyogó jele és szembetűnő bizonyítéka. Sokszor emlegetjük, hogy
   a karácsony a szeretet ünnepe. De ha ezalatt csupán azt értjük, hogy az
   emberek egymás iránti szeretetét, a családtagok szeretetét ünnepeljük, akkor
   nagyon múlékony lesz a szeretet megtapasztalásakor érzett boldogságunk. A
   karácsony mindenekelőtt Isten szeretetéről szól, az ő örökké tartó
   szeretetéről. Isten szeretetből lesz emberré, szeretetből vállalja az emberi
   életet és sorsot, szeretetből jön el közénk. Karácsonykor Isten szeretetét
   ünnepeljük, amely Jézus Krisztus születésében nyilvánvalóvá, észrevehetővé,
   láthatóvá válik az emberek számára. Karácsonykor Isten szeretetét
   ünnepeljük, amely minden embernek szól, s amelyből minden emberek közti
   szeretetkapcsolat ered. A betlehemi gyermek édesanyja felé irányuló
   szeretetében benne rejlik Isten minden ember felé, minden édesanya, minden
   édesapa és minden gyermek felé irányuló szeretete is. A másik oldalról nézve
   pedig azt mondhatjuk, hogy Máriának, az édesanyának gyermeke iránti
   szeretetében benne foglaltatik az egész emberiség szeretete, mindannyiunk
   szeretete Isten felé, ezért mondtam az imént, hogy kettejük szeretete sokkal
   mélyebb, mint azt első pillanatban gondoljuk. Vegyük észre és ünnepeljük
   Isten szeretetét!
   (Horváth István Sándor)


   Imádság: 
   Urunk, Jézus Krisztus! Te eljöttél emberi világunkba, hogy megmutasd
   számunkra Isten szeretetét, az örökké tartó és a minket boldoggá tevő
   szeretetet. Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt mi is hirdetni akarjuk
   jelenlétedet és szereteted jelenlétét a világban. Hozz békét a földre! Hozz
   békességet szívünkbe!

   ________________________________
   \
   Aktuális:
   Kedves Barátaim, az evangélium listán!
   Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
   hallgatható meg:
   http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010.
   Boldog Karácsonyt!
   Szeretettel: István atya