[Evangelium] 2010-12-26

[Evangelium minden nap]

   2010. december 26. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

   Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
   és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
   Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
   megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és
   anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
   hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
   az én fiamat.
   Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
   így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
   mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a
   gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta,
   hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért
   az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy
   Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták
   mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.
   Mt 2,12-15. 19-23


   Elmélkedés: 
   A családok megújulásáért
   Idén különös jelentősége van a Szent Család ünnepének, hiszen ez alkalommal
   veszi kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által a 2011.
   esztendőre meghirdetett Család éve. Az elmúlt hetekben újra elkezdtem
   olvasni a püspökeink által 1999-ben kiadott Boldogabb családokért című
   körlevelet, s kissé kesernyés szájízzel állapítottam meg, hogy a
   helyzetleírás a családok állapotáról, nehéz körülményeiről és a
   családtagokat fenyegető veszélyekről bizony ma is aktuális. Örvendetes tény,
   hogy a tíz esztendővel ezelőtt megjelent körlevél buzdítására országszerte
   sok helyütt alakultak a plébániákon családközösségek, olyan élő közösségek,
   amelyek tagjai egymást segítik és erősítik nem csupán a hit megélésében,
   hanem a mindennapi élet más területein is. De az is reményre ad okot, hogy
   mindenféle rossz hatás ellenére a jószándékú fiatalokban él még a
   családalapítás vágya, és a család intézményében látják azt a közösséget,
   amely számukra életük boldogságát megadhatja. E pozitív tények mellett
   azonban nem hallgathatunk a problémákról: egyre kevesebben kötnek
   házasságot, a válások száma növekszik, a gyermekvállalási kedv csökken,
   rendkívüli lelki teher nehezedik a gyermeküket egyedül nevelőkre és komoly
   lelki sérülést szenvednek a csonka családban felnövő gyermekek.
   Újra és újra feltesszük a kérdést: mi okozza a problémákat? Hogyan tudunk
   javítani a szomorú helyzeten? Miben lehetünk a családok, a családban élők és
   a család nélkül élők segítségére? II. János Pál pápa az 1981-ben írt
   Familiaris consortio (Családi közösség) kezdetű apostoli buzdításában
   helyesen állapította meg, hogy „a családi közösséget korunkban minden más
   intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra sokféle,
   mélyreható és gyors változásai”. A magyar püspökök körlevelükben szintén e
   változásokat jelölik meg a szaporodó problémák forrásaként, s kérdésként
   fogalmazzák meg, hogy napjainkban csupán változásokról vagy válságról
   beszélhetünk a házassággal és a családdal kapcsolatban? Úgy tűnik számunkra,
   hogy a kérdésfeltevést követően tíz esztendővel sajnos inkább válságról kell
   beszélnünk, mintsem egyszerűen változásokról, s e válság nem csupán a
   világban, a társadalomban, azaz az emberen kívül van, hanem magában az
   emberben is. A csupán önmagukat megvalósítani akaró emberek, az önmaguknak
   élő személyek, a karrierért és az anyagiakban való gazdagodásért az
   értékekről lemondó fiatalok, az életcéljukat és hivatásukat nem találó
   emberek válságban vannak. Ha pedig már a családokat érő változások is
   nehézségeket okoztak, akkor még inkább gondot jelent a társadalmak válsága.
   És ha már a társadalmi változások is komoly veszélyt jelentettek a családok
   számára, akkor még inkább elmondható ez akkor, amikor világszerte
   tapasztalható a társadalmi válság. És ha az Egyháznak már a változások
   korában is kötelessége volt segítenie a családokat, akkor még inkább ezt
   kell tennie a társadalmi, erkölcsi és gazdasági válság idején.
   Úgy érzem, hogy a gyökerekbe, az éltető gyökerekbe kell kapaszkodnunk.
   Vegyük elő régi családi fényképeinket, nagyszüleink, dédszüleink családi
   fotóit! Poroljuk le őket, és tisztítsuk le a port a régi, hagyományos
   családi értékekről. A nehézségek és a szegénység ellenére is boldog
   embereket látunk, olyan embereket, akik nem kérdőjelezték meg azt, hogy
   Isten minden embert boldoggá akar tenni. Olyan embereket, akik nem vonták
   kétségbe, hogy Isten szándéka szerint a családban tudják kibontakoztatni
   leginkább szeretetüket egymás és gyermekeik iránt. Olyan embereket, akik
   Isten törvényeinek megtartásában értéket láttak, amelyre gyermekeiket is
   nevelték. Egyáltalán nem szükséges több évszázadra visszamennünk, elegendő,
   ha a néhány évtizeddel ezelőtti időkre, nagyszüleink korára gondolunk, s
   tanulunk tőlünk. Az ő számukra azért volt a család a boldogság helye, mert
   Istennek is helye volt a családban.
   A most kezdődő Család éve mindannyiunk számára lehetőséget ad a megújulásra,
   a családi szeretetben való megújulásra. A családapák újítsák meg magukban az
   elköteleződést a családjukról való szeretetteljes gondoskodásra! A feleségek
   és az édesanyák újítsák meg elköteleződésüket és szeretetüket férjük és
   gyermekeik iránt! A gyermekek újuljanak meg engedelmességben és tiszteletben
   szüleik iránt! És az Egyház is újítsa meg szolgálatát a családok iránt! A
   családban született és felnövekedett Jézus segítsen ebben mindannyiunkat!
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Urunk, Jézus, taníts bennünket a szeretetben való folyamatos, állandó
   növekedésre! Tanítsd a szülőket a felelősségvállalásra, a felelősségteljes
   gyermeknevelésre és a problémák szeretetben való megoldására! Indíts minden
   családot arra, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és bekapcsolódjanak
   az egyházi közösség nagy családjának életébe! Fogadják el a családok az
   Egyház segítségét és szolgálatát, hogy tanúságot tudjanak tenni Istenről,
   mint a családi értékek és boldogság igazi adományozójáról!

   ________________________________
   \
   Aktuális:
   Kedves Barátaim, az evangélium listán!
   Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
   hallgatható meg:
   http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010
   Boldog Karácsonyt!
   Szeretettel: István atya