[Evangelium] 2010-12-24

[Evangelium minden nap]

   2010. december 24. - Péntek

   Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
   erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint
   szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az
   ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal
   irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet
   Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem
   nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
   szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az
   Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
   béke útjára vezérelje.”
   Lk 1,67-79


   Elmélkedés: 
   A műholdas helymeghatározó eszközök korában sem bontják le a
   világítótornyokat, amelyek évszázadok óta a biztos irányt mutatják fényükkel
   a hajósoknak. A fény segít bennünket a tájékozódásban, az eligazodásban és a
   helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató világosságra, főleg
   akkor, ha eltévedünk, vagy idegen környezetben vagyunk, mert a sötétben
   elveszítjük biztonságérzetünket és bizonytalanul keresgélünk.
   Jézus születése fogja beragyogni a mai éjszakát. A Gyermek, Mária fia, aki
   ezen az estén megszületik Betlehemben és a te szívedben, az isteni kegyelem
   fényét hozza el a mennyből, hogy megtörje a bűn sötétségét a földön. Jézus
   tündöklő fénye mutatja meg nekünk az irányt a mennybe. Kövesd a betlehemi
   csillag fényét, hogy megtaláld Jézust, életed igazi világosságát!
   © Horváth István Sándor
   2010. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise
   Evangélium
   Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.
   Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai
   Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket
   várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje
   gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba
   fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
   éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége
   beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne
   féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek.
   Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz
   nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az
   angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt
   zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
   embereknek!
   Lk 2,1-14
   Elmélkedés
   Látni a láthatatlant
   Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A
   történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy
   veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban
   egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért,
   hogy angyalka legyen. Ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi
   örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és
   összekapcsolásához. Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül
   várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg
   az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol
   a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A
   kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és
   készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s
   ettől kezdve aztán végképp nem lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a
   titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz
   szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a
   szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: „Hallatlan kíváncsiság! Az
   angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad!” – mondja fiának. De a kisfiú nem
   tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében
   reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: „Csak egy igen picit benéznék, csak
   azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka”.
   Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt
   mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi
   lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a
   láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem
   teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat,
   teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki
   gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a
   világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik
   Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
   Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka
   megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan
   angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy
   éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem
   számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól
   az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek” (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a
   pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el
   félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm
   betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult,
   eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az
   angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a
   Megváltótok, az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi
   pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket,
   akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek
   világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.
   A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni
   akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen
   bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus
   Krisztust!


   Imádság: 
   Urunk, Jézus, születésed híre a legnagyobb örömhír számunkra, amely igazi
   békét és reményt ad nekünk. Szegényen érkeztél, hogy gazdaggá tegyél minket,
   önmagaddal gazdagíts bennünket. Tölts el bennünket szereteteddel, és te, aki
   emberré lettél, mutasd meg nekünk, hogyan kell emberként élnünk, hogy
   életünk Istennek tetsző legyen.

   ________________________________
   \
   Aktuális:
   Kedves Barátaim, az evangélium listán!
   Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
   hallgatható meg:
   http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010.
   Boldog Karácsonyt!
   Szeretettel: István atya