[Evangelium] 2010-12-23

[Evangelium minden nap]

   2010. december 23. - Csütörtök

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai
   és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt
   örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a
   gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte:
   „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a
   rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja
   őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a
   neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és
   megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem
   szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken
   erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta:
   „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
   Lk 1,57-66


   Elmélkedés: 
   Életünk sokszor egy hajszálon függ – mondják az emberek. A hívő inkább azt
   mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki köszönhetjük világrajöttünket és
   az ő irgalmának köszönhető, hogy eljuthatunk az üdvösségre halálunk után.
   Vegyük észre, hogy mennyire irgalmas az emberiséggel az Atya! Elküldi
   követeit, a prófétákat, s az idők teljességében egyszülött Fia jön közénk a
   földre. Az advent mindig az Atya szeretetére és irgalmára emlékeztet minket.
   A Betlehemben megszülető Jézus személyében testet ölt az irgalom. Jézus
   messiási küldetése az, hogy az Atya irgalmát földközelbe és emberközelbe
   hozza.
   Amikor a kis Jézus jászla mellé térdelünk, lássuk meg, hogy milyen irgalmas
   hozzánk az Isten! Az ő irgalmától és könyörületétől függ üdvösségünk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
   csak téged áhít Izrael,
   és hozzád sóhajt untalan,
   mert Isten híján hontalan!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!