[Otthonunk] Hírlevél cikk helyreigazítása

[Ilona Széplaki]

Kedves Testvérek!

Hírlevelünk eheti, május 15-i számában Barabás Kata testvérünk Zarándokúton
című írása sajnálatos módon korrektúrázatlan verzióban jelent meg. Nagy
szeretettel ajánlom figyelmetekbe az alábbi helyes változatot. Ezúttal
kérünk elnézést a szerzőtől és várjuk továbbra is léleképítő cikkeit.

A szerkesztőbizottság nevében:

Vargáné Széplaki Ili

*Zarándokúton*



            Egész életünkben tudatosan törekedtünk arra, hogy el tudjunk
zarándokolni olyan helyekre imádkozni, amelyekhez a Szűzanya jelenései
köthetők. Ilyenkor igyekeztünk minél hitelesebb filmfelvételeket készíteni,
és azt itthon megosztani másokkal, hogy azok is részesüljenek az élményből,
akik nem jutnak el személyesen ezekre a távoli helyekre.

            Másfél évtizede jutottunk el La Salette-be, ami 2000 méter
magasan van a Pireneusokban. Itt két pásztorgyereknek jelent meg a Szűzanya
1846-ban. Emiatt persze bolondnak tartották őket, senki sem hitt nekik.
Aztán az idő beigazolta a jelenés valóságosságát. Az volt a legelső jelenés
Európában, Lourdes, Fatima ezután következett.

            Ez valahogyan időrendben láncra van fűzve az isteni tervben.
Bizonyos időszakonként más-más helyen megtörténnek az egyszerű gyermekeknek
közvetített isteni élmények. Előtte sokat olvastunk róla, felkeltette az
érdeklődésünket, majd eljött az ideje az utazásunknak. Úgy terveztük,
bejárjuk Franciaország - Belgium - Portugália - Spanyolország látnivalóit,
mert sok ezer kilométert utazva minden lehetséges helyszínt fel akartunk
keresni.

            Föl is jutottunk la-Salettebe, ahol egy gyönyörű bazilika épült
a jelenés emlékére. Közvetlenül a bazilika mellé élelmes üzletemberek
szállodát emeltek. Érdekesség, hogy nyár volt, de hullt a hó. Mi mindig
lakóautóval zarándokolunk, be szerettünk volna menni a kolostor udvarába,
ahol biztonságban leparkolhattunk volna vízszintes terepen, de nem kaptunk
rá engedélyt.

            Végül a meredek út végén kellett megállnunk, ahol közvetlenül
mellettünk 800 méter mélység volt és semmi védőkorlát. Kitámasztottuk a
kocsikerekeket kövekkel, hogy biztonságban teljen az éjszakánk, de olyan
szélvihar kerekedett, hogy úgy rázta az autót, mintha papírból lenne. 30
cm-rel odébb is rakta, miközben mi benne tartózkodtunk.

            Kértük, hogy a szálloda melletti falhoz állhassunk, mert ott
volt még terület, de ezt is megtagadták. A vihar viszont egyre erősödött,
utólag tudtuk meg, hogy 160 km/órás széllökések jöttek. Egyre nagyobb lett
bennem a félelem, a végén sokkot kaptam. Imádkoztam ugyan, meg érdekes
módon nem éreztem háborogni a lelkem, nem tettem fel ilyen kérdéseket:
Miért történik ez velünk, hiszen imaúton vagyunk, jó szándék van bennünk…

            A vihar növekedésével a mellettünk lévő szakadék tudatában a
tériszonyom előjött. Ez a szülésem után keletkezett, nem tudom irányítani,
egyszerűen csak nagy magasságban elkezd velem forogni a világ. Különös
dolog, hogy soha nem szedtem nyugtatót, Istenhez fordulva mindig helyreáll
bennem a lelkem egyensúlya, a háborgó szervezetem megnyugszik.

            Nem sokkal korábban történt itthon hogy a szomszédban zajló
petárdázások miatt a barátunk kutyája teljesen „bepörgött”. Olyan cirkuszt
rendezett, hogy a gazdija tőlem kért telefonon tanácsot, mit tegyen.
Gyorsan vettem a patikában Valerianát, hogy megpróbáljuk vele a kutyát
lenyugtatni. Ez meg is történt, a kutyának használt a gyógyszer én pedig a
maradékot az úti csomagba bedobtam. Ez ott volt velünk azon a viharos
éjszakán, mikor a sokktól már mindenem remegett. Csaba nagy nehezen
lenyeletett velem a gyógyszerből mert önállóan már képtelen voltam ezt
megtenni. Úgy éreztem, hogy ez a vihar a földi életünk végét hozza el.
Megnyugodtam, hogy az Úr valamiért ezt szánja nekünk.

            Férjem viszont megkérdezte, vajon nem a Sátán akar-e
megkísérteni bennünket, hogy ha végig is zarándokoljuk az európai jelenési
helyeket, majd ő megmutatja, milyen kicsi a hitünk. Azt akarja, hogy
gyalázzuk az Istent és Őt okoljuk a rémületes eseményekért. Megfogtuk
egymás kezét, imádkozni kezdtünk együtt Istenhez: Uram, ha a Te rendelésed,
békés szívvel elfogadjuk, felajánljuk, legyen úgy, ahogy akarod. Ha a Sátán
akar megkísérteni, akkor Te meg fogsz bennünket segíteni.

            Tovább imádkoztunk, kértük az Úr oltalmát a Sátán kísértése
ellen. Ekkor olyan csodában volt részünk, amit nehéz lenne elhinni, ha nem
velünk történik. A robajló hangok kíséretében közelítő széllökések a
kocsinkhoz érve megkerülték azt, úgy folytatták útjukat, hogy meg sem
rázkódott a kocsi. Másnap tudtuk meg a szél erejét, ami még nagyobb
bizonyságot adott nekünk arról, hogy Isten velünk volt.

            Eredetileg több napot szándékoztunk ott tölteni, de ezen
éjszaka után miattam inkább eljöttünk. Aztán a zarándokutunk végén,
hazaérve hetek múlva hallottuk a rádióban, hogy ebben a viharban azon a
helyen egy 40 fős lengyel zarándokcsoport belezuhant a szakadékba. Mi ekkor
már csak hálakönnyeket hullatva tudtunk zokogni, és imádkozni a
zarándokokért.



            *Barabás Kata*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/otthonunk/attachments/20210516/5086e58d/attachment.htm>