<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div><div><div>Kedves Testvérek!<br><br></div>Hírlevelünk eheti, május 15-i számában Barabás Kata testvérünk Zarándokúton című írása sajnálatos módon korrektúrázatlan verzióban jelent meg. Nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe az alábbi helyes változatot. Ezúttal kérünk elnézést a szerzőtől és várjuk továbbra is léleképítő cikkeit.<br><br></div>A szerkesztőbizottság nevében:<br><br></div>Vargáné Széplaki Ili<br><br>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><b><span style="font-size:16pt;line-height:115%">Zarándokúton</span></b></p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"> </p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Egész
életünkben tudatosan törekedtünk arra, hogy el tudjunk zarándokolni olyan
helyekre imádkozni, amelyekhez a Szűzanya jelenései köthetők. Ilyenkor
igyekeztünk minél hitelesebb filmfelvételeket készíteni, és azt itthon
megosztani másokkal, hogy azok is részesüljenek az élményből, akik nem jutnak
el személyesen ezekre a távoli helyekre.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Másfél
évtizede jutottunk el La Salette-be, ami 2000 méter magasan van a
Pireneusokban. Itt két pásztorgyereknek jelent meg a Szűzanya 1846-ban. Emiatt
persze bolondnak tartották őket, senki sem hitt nekik. Aztán az idő beigazolta
a jelenés valóságosságát. Az volt a legelső jelenés Európában, Lourdes, Fatima
ezután következett.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Ez
valahogyan időrendben láncra van fűzve az isteni tervben. Bizonyos időszakonként
más-más helyen megtörténnek az egyszerű gyermekeknek közvetített isteni
élmények. Előtte sokat olvastunk róla, felkeltette az érdeklődésünket, majd
eljött az ideje az utazásunknak. Úgy terveztük, bejárjuk Franciaország - Belgium
- Portugália - Spanyolország látnivalóit, mert sok ezer kilométert utazva
minden lehetséges helyszínt fel akartunk keresni.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Föl
is jutottunk la-Salettebe, ahol egy gyönyörű bazilika épült a jelenés emlékére.
Közvetlenül a bazilika mellé élelmes üzletemberek szállodát emeltek. Érdekesség,
hogy nyár volt, de hullt a hó. Mi mindig lakóautóval zarándokolunk, be
szerettünk volna menni a kolostor udvarába, ahol biztonságban leparkolhattunk
volna vízszintes terepen, de nem kaptunk rá engedélyt.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Végül
a meredek út végén kellett megállnunk, ahol közvetlenül mellettünk 800 méter
mélység volt és semmi védőkorlát. Kitámasztottuk a kocsikerekeket kövekkel,
hogy biztonságban teljen az éjszakánk, de olyan szélvihar kerekedett, hogy úgy
rázta az autót, mintha papírból lenne. 30 cm-rel odébb is rakta, miközben mi
benne tartózkodtunk.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Kértük,
hogy a szálloda melletti falhoz állhassunk, mert ott volt még terület, de ezt
is megtagadták. A vihar viszont egyre erősödött, utólag tudtuk meg, hogy 160
km/órás széllökések jöttek. Egyre nagyobb lett bennem a félelem, a végén sokkot
kaptam. Imádkoztam ugyan, meg érdekes módon nem éreztem háborogni a lelkem, nem
tettem fel ilyen kérdéseket: Miért történik ez velünk, hiszen imaúton vagyunk,
jó szándék van bennünk…</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>A
vihar növekedésével a mellettünk lévő szakadék tudatában a tériszonyom előjött.
Ez a szülésem után keletkezett, nem tudom irányítani, egyszerűen csak nagy
magasságban elkezd velem forogni a világ. Különös dolog, hogy soha nem szedtem
nyugtatót, Istenhez fordulva mindig helyreáll bennem a lelkem egyensúlya, a
háborgó szervezetem megnyugszik. </p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Nem
sokkal korábban történt itthon hogy a szomszédban zajló petárdázások miatt a
barátunk kutyája teljesen „bepörgött”. Olyan cirkuszt rendezett, hogy a gazdija
tőlem kért telefonon tanácsot, mit tegyen. Gyorsan vettem a patikában
Valerianát, hogy megpróbáljuk vele a kutyát lenyugtatni. Ez meg is történt, a
kutyának használt a gyógyszer én pedig a maradékot az úti csomagba bedobtam. Ez
ott volt velünk azon a viharos éjszakán, mikor a sokktól már mindenem remegett.
Csaba nagy nehezen lenyeletett velem a gyógyszerből mert önállóan már képtelen
voltam ezt megtenni. Úgy éreztem, hogy ez a vihar a földi életünk végét hozza
el. Megnyugodtam, hogy az Úr valamiért ezt szánja nekünk.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Férjem
viszont megkérdezte, vajon nem a Sátán akar-e megkísérteni bennünket, hogy ha
végig is zarándokoljuk az európai jelenési helyeket, majd ő megmutatja, milyen
kicsi a hitünk. Azt akarja, hogy gyalázzuk az Istent és Őt okoljuk a rémületes
eseményekért. Megfogtuk egymás kezét, imádkozni kezdtünk együtt Istenhez: Uram,
ha a Te rendelésed, békés szívvel elfogadjuk, felajánljuk, legyen úgy, ahogy
akarod. Ha a Sátán akar megkísérteni, akkor Te meg fogsz bennünket segíteni. </p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Tovább
imádkoztunk, kértük az Úr oltalmát a Sátán kísértése ellen. Ekkor olyan
csodában volt részünk, amit nehéz lenne elhinni, ha nem velünk történik. A
robajló hangok kíséretében közelítő széllökések a kocsinkhoz érve megkerülték
azt, úgy folytatták útjukat, hogy meg sem rázkódott a kocsi. Másnap tudtuk meg
a szél erejét, ami még nagyobb bizonyságot adott nekünk arról, hogy Isten
velünk volt.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"><span>            </span>Eredetileg
több napot szándékoztunk ott tölteni, de ezen éjszaka után miattam inkább
eljöttünk. Aztán a zarándokutunk végén, hazaérve hetek múlva hallottuk a
rádióban, hogy ebben a viharban azon a helyen egy 40 fős lengyel
zarándokcsoport belezuhant a szakadékba. Mi ekkor már csak hálakönnyeket
hullatva tudtunk zokogni, és imádkozni a zarándokokért.</p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:115%"> </p>

<p class="MsoNormal"><span>            </span><i>Barabás Kata</i></p>

</div></div></div>