[Otthonunk] A legrövidebb ima

[Ilona Széplaki]

Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima
>>
>>
>>
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit
nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek,
az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete
nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével. Hát ? Persze, így
könnyű ! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll.
Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész.
Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?

- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
>> - Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
>> - Domine ! ... Ámen ! - mondja e két szót.
>> - Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
>> - Csak ennyi.
>> - Uram !...Úgy legyen !
>> - Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
>> Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
>> Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
>> Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét.
>> Mereven állunk, feltartott kézzel.
>> Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint
korábban.
>> - Lehet még egy kérésem ?
>> - Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
>> Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
>> Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
>> - Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon
álmosodom.
>> S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
>> - Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
>> A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
>> - Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
>> A versszakot már öten fejezzük be:
>> - Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem. Vajon színed eleiben mikor
jutok, élő Isten ?
>> Egy mély sóhajjal álomba merül a néni .

>> - Törlést kérek! A szemüvegemre.
>>
>> Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
>>
>> - Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni !

>> Elgondolkodtató:
>> Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet... Nézz
körül a világban ! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
>> Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
>> Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
>> Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
>> Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
>> Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül ...
>> Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
>> Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
>> Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
>> Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
>> Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
>> Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
>>
>> S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
>> Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
>>
>> Nem tudhatod, mi lesz holnap...
>>
>> Ez vezessen az Életben!
>>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/otthonunk/attachments/20210220/6e97118f/attachment.htm>