[Otthonunk] {Spam?} 2018. január 1-től megvalósuló folyamatos szentségimádás

[Ilona Széplaki]

Kedves Testvérek!

Ajánlom figyelmetekbe amellett, hogy a mi templomunkban csütörtökönként van
este 1/2 8-tól szentségimádás, a fővárosban az alábbi templomban van
folyamatos szentségimádás.

Varga Ili


A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban 2018. január
1-től megvalósuló folyamatos szentségimádásra az
orokimadas.belvarosiplebania.hu oldalon lehet jelentkezni.



„Jöjjetek hozzám…” – a szentségimádás lényege és gyümölcsei
(örökimádás a Budapest–Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban)

2020-ban Magyarországon tartja a világegyház Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszusát. Fölmérhetetlen kegyelemforrás ez különböző koncentrikus
körökben mindenki számára, aki a hívásra „igen”-nel válaszol. Ahogyan azt a
kongresszusi ima is kimondja: lehetőség ez egyházközségünknek,
nemzetünknek, Európának és a világnak. Tekintsük át rendszerezetten, mi
mindent jelent a szentségimádás:

   1. Ahogyan a nevében is bennfoglaltatik, mindenekelőtt *imádás*.
   Istennek az kijár, mert *Ő van*, *Ő az élő Isten*. Nem, mert neki
   szüksége van rá, nekünk annál inkább. Ahogyan a prefáció mondja: „A te
   boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is, mégis megadod, hogy
   jóságodért hálát adjunk.  A mi magasztalásunk nem tesz nagyobbá téged,
   nekünk azonban üdvösségünkre válik, Krisztus, a mi Urunk által.” Ez
   konkrétan azt jelenti, hogy még mélyebb Isten-ismeretre tehetünk szert. A
   megismerésnek ugyanis van egy intellektuális része, ahogyan az Egyház Isten
   önkinyilatkoztatását tételesen kifejti a dogmák, hittételek segítségével. E
   mellett van egy másik lehetőség, amely legalább ilyen fontos: ez a
   személyes, élményszerű megismerés, melynek keretében Isten maga
   nyilatkoztatja ki magát az imádkozónak. „Aki ismeri és megtartja
   parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is
   szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki.”
   (Jn 14, 21) A tapasztalati úton szerezett istenismeret valóban életalakító
   erővé válik bennünk.
   2. A második tényező a *jelenlét.* Minket szétszaggató, elaprózó
   világunkban az egyik legnagyobb ajándék, ha sikerül összeszedni magunkat.
   „Szétestem” – halljuk gyakran. Ezzel szemben Jézus jelen van értünk és
   velünk az Oltáriszentségben, a kenyér színe alatt. Ez rávezet bennünket is
   az imádkozás közben, hogy mi is legyünk jelen színe előtt. Itt
   megtanulhatjuk, hogy annak a számára, akivel találkozunk vagy beszélgetünk
   szétszórtság nélkül legyünk jelen, figyeljünk csak reá, illetve amivel
   foglalatoskodunk, annak odaadóan szenteljük magunkat, abban egész
   szívvel-lélekkel benne legyünk. A másikat megbecsülni kész szeretet és a
   lelkiismeretes munkavégzés lehetőségi feltétele ez. A lelkiélet mesterei
   azt mondják (magunk is tapasztaljuk), hogy olyanok vagyunk, mint egy
   zavaros palack víz. A kavargó szennyeződés nem teszi azt átlátszóvá. Le
   kell tennünk, hogy leülepedve tisztuljon és áttetszővé legyen, így
   átragyoghasson rajta a fény. A lelkünkben kavargó sokféle élmény, benyomás,
   atrocitás, amely a nap folyamán bennünket ér le kell nyugodjon, hogy Isten
   Lelkének világossága felragyogjon bennünk. Ehhez le kell üljünk, nyugalmat
   kell teremtenünk, amit a szentségimádás körülményei közepette megteszünk.
   Ezért sem mindegy, hogy milyen adorációs kápolnában végezzük imádságunkat.
   3. Ebből egyenesen következik a *lét értelmének *megtapasztalása. A
   nyugati világ mentalitásával a teljesítményközpontú szemlélet eluralkodott,
   s vele azok a kényszerek, amelyek megnyomorítanak, különösen a fiatal
   generáció tagjait. A produkció méri az ember értékét. Ahogy a Duna erejét
   bizonyítja, hány tonna követ hord el medrében, úgy mutatják az ember
   értékét eredményei, melyeket fel tud mutatni. Ez szörnyű, embertelen
   fölfogás, amely Gulág és Auschwitz ideológiájával egyenértékű. Ezek szerint
   ugyanis, az idős, magatehetetlen vagy fogyatékkal élő ember méltósága,
   értéke csökkent, vagy elenyészett. Az élet valódi értelme azonban maga a
   létezés, Isten színe előtt önfeledt gyermeki örömmel, ráhagyatkozó
   bizalommal. Az imádság iskolájában segítségünkre van Sámuel próféta könyve,
   amelyik Hanna alakjában az ima természetrajzát is bemutatja. Az
asszony *kiönti
   szívét*, bánatát a templomban (nincs gyermeke). *Hosszan időzik az Úr
   oltára előtt*, s tudja: bajában csak Isten segíthet. Mire könnyei zápora
   lemossa arcát, fájdalmát *rábízza az Úrra*, a szomorúság már nem
   tükröződik rajta. Letette terhét Isten színe elé, s ez megkönnyebbítette.
   Gyermekét, akit az élet Urától esd ki, előre *fölajánlja* Isten
   szolgálatára. Imánk lényeges eleme, hogy szívünkben hordozzuk szeretteinket
   és Isten szívére bízzuk őket. Legyenek ők Istenéi. Tehet-e többet egy hívő
   ember a reá bízottakkal, szeretteivel, mint ezt? Bizonyosan nem! De milyen
   jogon teszi? A hit, Isten atyai gondoskodásába vetett bizalom okán. Ezzel
   természetesen nem döntött gyermeke helyett. Az ő szabadon meghozott döntése
   még kell ahhoz, hogy azzá legyen, akivé szülei szánták: Isten embere.
   Személyesen kell fölnőnie ahhoz a méltósághoz, életállapothoz, amire
   juthat. Mire Hanna asszony immár gyermekével másodszor megy imádkozni a
   jeruzsálemi templomba már *hálaadás*sal szívében borul az Úrhoz és
   fölkentjével, a pappal megosztja örömét. A gyermek Sámuelnek pedig meg kell
   *tanulnia* az imádságot, tudnia kell fölismerni Isten hangját. A
   képességgel, de nem ezzel a készséggel születik. Ki kell bontakoztatnia
   magában embervoltunkkal adott képességét: *föl tudja fogni Isten szavát*.
   Ehhez pedig elcsöndesedésre van szükség, a templom csendjére. A tanulás
   folyamatában múlhatatlan segítség egy mester, *az imádság mestere*, aki
   már jártasságot szerzett, hogy lelki szemével meghallja Isten hívását.
   4. A szentségimádás csendjében, a titok sugárzatában, a lelki éberség
   közegében fölfogjuk Isten Szentlelkének *ihlet*ét. Indításokat,
   ösztönzést kapunk Krisztustól Szentlelke révén. Fölhangzik egy-egy mondat,
   fény gyullad, fölismerésre jutunk. Nem logikai úton, nem a gondolkodás
   következtetései útján, hanem villámcsapás szerűen. Nem magunk jutunk
   eredményre, hanem kapjuk odafentről. Már nem mi magunk vagyunk a
   kiindulópont, hanem valóban Isten szól hozzánk.
   5. Mindazok, akik a folyamatos imádás *szolgálat*át végzik, lehetővé
   teszik mások számára is, hogy a templomba huszonnégy órán át bármikor
   betérhessenek és megenyhüljön a lelkük. Hány szent kapott a megtérésre
   indítást akkor, amikor egy templom csendjében fölfedezte Isten jelenlétét.
   Így valóra válhat Jézus hívásának hatása: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik
   elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én fölüdítelek titeket.” (Mt 11,28)
   6. Végül a Krisztussal való *communio*, közösséget teremt a hívek között
   is. Sajátos kapcsolat teremtődik sokszor idegenek között, a lélek
   rezonanciája. Megvalósul az Egyház lényeges jegye: a hívek Krisztusban való
   egysége.


Természetesen a teljesség igénye nélkül soroltuk a szempontokat, melyeket
mindenki kiegészíthet a maga tapasztalatával. Minden esetre a lényeg, hogy
országszerte minél többünknek legyen saját, rendszeres, kedves imádságunkká
a szentségimádás, melyet nem véletlenül ajánlott XVI. Benedek pápa oly
sokszor dolgozataiban. Kétségtelen, hogy korábban nem állt ilyen mértékben
a figyelem középpontjában az imának ez a módja. Nem a Gondviselés rendelése
nélkül való, hogy a világ sorsának ilyetén alakulása közepette megy végbe
ez a folyamat. Tapasztaljuk ugyanis, hogy a jóléti, liberális társadalmak a
dekadencia egyre gyorsuló pályájára álltak. A baj, amelyet csak
felerősítenek bizonyos spekuláns, ideológiai körök stratégia mentén
megvalósuló manipulációi, kiteljesedni látszik. Mára nemcsak a kontinens,
nemcsak a családok, hanem az egyes ember is ijesztő válsággal küzd. A jövő
alapvető változásai közepette a legnagyobb kérdés magának az emberi
személynek az alakulása. Úgy érezzük a gondok fejünkre nőnek, felelősen oda
kell tehát fordulnunk, ahol a megoldás van: Ő pedig Krisztus, a Szabadító,
a Megváltó, az Üdvhozó. Mivel pedig maga oda kötötte jelenlétét az
Eucharisztiához, tehát ott a helyünk!

A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban 2018. január
1-től megvalósuló folyamatos szentségimádásra az
orokimadas.belvarosiplebania.hu oldalon lehet jelentkezni.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lista.hcbc.hu/pipermail/otthonunk/attachments/20180129/8badf6a4/attachment.html>