<div dir="ltr"><div style="text-align:left">Kedves Testvérek!<br><br></div><div style="text-align:left">Ajánlom figyelmetekbe amellett, hogy a mi templomunkban csütörtökönként van este 1/2 8-tól szentségimádás, a fővárosban az alábbi templomban van folyamatos szentségimádás.<br><br></div><div style="text-align:left">Varga Ili<br><br></div><div style="text-align:center"><br>A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban 2018. január 1-től megvalósuló folyamatos szentségimádásra az <a href="http://orokimadas.belvarosiplebania.hu">orokimadas.belvarosiplebania.hu</a> oldalon lehet jelentkezni.<br><br><br><br>„Jöjjetek hozzám…” – a szentségimádás lényege és gyümölcsei<br>

(örökimádás a Budapest–Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban)</div>

<div style="text-align:justify"> <br>

2020-ban Magyarországon tartja a világegyház Nemzetközi Eucharisztikus 

Kongresszusát. Fölmérhetetlen kegyelemforrás ez különböző koncentrikus 

körökben mindenki számára, aki a hívásra „igen”-nel válaszol. Ahogyan 

azt a kongresszusi ima is kimondja: lehetőség ez egyházközségünknek, 

nemzetünknek, Európának és a világnak. Tekintsük át rendszerezetten, mi 

mindent jelent a szentségimádás:</div>

<ol><li style="text-align:justify">Ahogyan a nevében is bennfoglaltatik, mindenekelőtt imádás. Istennek az kijár, mert Ő van, Ő az élő Isten.

 Nem, mert neki szüksége van rá, nekünk annál inkább. Ahogyan a prefáció

 mondja: „A te boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is, mégis 

megadod, hogy jóságodért hálát adjunk.  A mi magasztalásunk nem tesz 

nagyobbá téged, nekünk azonban üdvösségünkre válik, Krisztus, a mi Urunk

 által.” Ez konkrétan azt jelenti, hogy még mélyebb Isten-ismeretre 

tehetünk szert. A megismerésnek ugyanis van egy intellektuális része, 

ahogyan az Egyház Isten önkinyilatkoztatását tételesen kifejti a dogmák,

 hittételek segítségével. E mellett van egy másik lehetőség, amely 

legalább ilyen fontos: ez a személyes, élményszerű megismerés, melynek 

keretében Isten maga nyilatkoztatja ki magát az imádkozónak. „Aki ismeri

 és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt

 Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom 

magamat neki.” (Jn 14, 21) A tapasztalati úton szerezett istenismeret 

valóban életalakító erővé válik bennünk.</li><li style="text-align:justify">A második tényező a <strong><em>jelenlét.</em></strong>

 Minket szétszaggató, elaprózó világunkban az egyik legnagyobb ajándék, 

ha sikerül összeszedni magunkat. „Szétestem” – halljuk gyakran. Ezzel 

szemben Jézus jelen van értünk és velünk az Oltáriszentségben, a kenyér 

színe alatt. Ez rávezet bennünket is az imádkozás közben, hogy mi is 

legyünk jelen színe előtt. Itt megtanulhatjuk, hogy annak a számára, 

akivel találkozunk vagy beszélgetünk szétszórtság nélkül legyünk jelen, 

figyeljünk csak reá, illetve amivel foglalatoskodunk, annak odaadóan 

szenteljük magunkat, abban egész szívvel-lélekkel benne legyünk. A 

másikat megbecsülni kész szeretet és a lelkiismeretes munkavégzés 

lehetőségi feltétele ez. A lelkiélet mesterei azt mondják (magunk is 

tapasztaljuk), hogy olyanok vagyunk, mint egy zavaros palack víz. A 

kavargó szennyeződés nem teszi azt átlátszóvá. Le kell tennünk, hogy 

leülepedve tisztuljon és áttetszővé legyen, így átragyoghasson rajta a 

fény. A lelkünkben kavargó sokféle élmény, benyomás, atrocitás, amely a 

nap folyamán bennünket ér le kell nyugodjon, hogy Isten Lelkének 

világossága felragyogjon bennünk. Ehhez le kell üljünk, nyugalmat kell 

teremtenünk, amit a szentségimádás körülményei közepette megteszünk. 

Ezért sem mindegy, hogy milyen adorációs kápolnában végezzük 

imádságunkat.</li><li style="text-align:justify">Ebből egyenesen következik a lét értelmének megtapasztalása.

 A nyugati világ mentalitásával a teljesítményközpontú szemlélet 

eluralkodott, s vele azok a kényszerek, amelyek megnyomorítanak, 

különösen a fiatal generáció tagjait. A produkció méri az ember értékét.

 Ahogy a Duna erejét bizonyítja, hány tonna követ hord el medrében, úgy 

mutatják az ember értékét eredményei, melyeket fel tud mutatni. Ez 

szörnyű, embertelen fölfogás, amely Gulág és Auschwitz ideológiájával 

egyenértékű. Ezek szerint ugyanis, az idős, magatehetetlen vagy 

fogyatékkal élő ember méltósága, értéke csökkent, vagy elenyészett. Az 

élet valódi értelme azonban maga a létezés, Isten színe előtt önfeledt 

gyermeki örömmel, ráhagyatkozó bizalommal. Az imádság iskolájában 

segítségünkre van Sámuel próféta könyve, amelyik Hanna alakjában az ima 

természetrajzát is bemutatja. Az asszony <strong><em>kiönti szívét</em></strong>, bánatát a templomban (nincs gyermeke). <strong><em>Hosszan időzik az Úr oltára előtt</em></strong>, s tudja: bajában csak Isten segíthet. Mire könnyei zápora lemossa arcát, fájdalmát <strong><em>rábízza az Úrra</em></strong>,

 a szomorúság már nem tükröződik rajta. Letette terhét Isten színe elé, s

 ez megkönnyebbítette. Gyermekét, akit az élet Urától esd ki, előre <strong><em>fölajánlja</em></strong>

 Isten szolgálatára. Imánk lényeges eleme, hogy szívünkben hordozzuk 

szeretteinket és Isten szívére bízzuk őket. Legyenek ők Istenéi. Tehet-e

 többet egy hívő ember a reá bízottakkal, szeretteivel, mint ezt? 

Bizonyosan nem! De milyen jogon teszi? A hit, Isten atyai gondoskodásába

 vetett bizalom okán. Ezzel természetesen nem döntött gyermeke helyett. 

Az ő szabadon meghozott döntése még kell ahhoz, hogy azzá legyen, akivé 

szülei szánták: Isten embere. Személyesen kell fölnőnie ahhoz a 

méltósághoz, életállapothoz, amire juthat. Mire Hanna asszony immár 

gyermekével másodszor megy imádkozni a jeruzsálemi templomba már <strong><em>hálaadás</em></strong>sal szívében borul az Úrhoz és fölkentjével, a pappal megosztja örömét. A gyermek Sámuelnek pedig meg kell <strong><em>tanulnia</em></strong>

 az imádságot, tudnia kell fölismerni Isten hangját. A képességgel, de 

nem ezzel a készséggel születik. Ki kell bontakoztatnia magában 

embervoltunkkal adott képességét: föl tudja fogni Isten szavát. Ehhez pedig elcsöndesedésre van szükség, a templom csendjére. A tanulás folyamatában múlhatatlan segítség egy mester, az imádság mestere, aki már jártasságot szerzett, hogy lelki szemével meghallja Isten hívását.</li><li style="text-align:justify">A szentségimádás csendjében, a titok sugárzatában, a lelki éberség közegében fölfogjuk Isten Szentlelkének ihletét.

 Indításokat, ösztönzést kapunk Krisztustól Szentlelke révén. Fölhangzik

 egy-egy mondat, fény gyullad, fölismerésre jutunk. Nem logikai úton, 

nem a gondolkodás következtetései útján, hanem villámcsapás szerűen. Nem

 magunk jutunk eredményre, hanem kapjuk odafentről. Már nem mi magunk 

vagyunk a kiindulópont, hanem valóban Isten szól hozzánk.</li><li style="text-align:justify">Mindazok, akik a folyamatos imádás <strong><em>szolgálat</em></strong>át

 végzik, lehetővé teszik mások számára is, hogy a templomba huszonnégy 

órán át bármikor betérhessenek és megenyhüljön a lelkük. Hány szent 

kapott a megtérésre indítást akkor, amikor egy templom csendjében 

fölfedezte Isten jelenlétét. Így valóra válhat Jézus hívásának hatása: 

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: 

én fölüdítelek titeket.” (Mt 11,28)</li><li style="text-align:justify">Végül a Krisztussal való <strong><em>communio</em></strong>,

 közösséget teremt a hívek között is. Sajátos kapcsolat teremtődik 

sokszor idegenek között, a lélek rezonanciája. Megvalósul az Egyház 

lényeges jegye: a hívek Krisztusban való egysége.</li></ol>

<div style="text-align:justify"> <br>

Természetesen a teljesség igénye nélkül soroltuk a szempontokat, 

melyeket mindenki kiegészíthet a maga tapasztalatával. Minden esetre a 

lényeg, hogy országszerte minél többünknek legyen saját, rendszeres, 

kedves imádságunkká a szentségimádás, melyet nem véletlenül ajánlott 

XVI. Benedek pápa oly sokszor dolgozataiban. Kétségtelen, hogy korábban 

nem állt ilyen mértékben a figyelem középpontjában az imának ez a módja.

 Nem a Gondviselés rendelése nélkül való, hogy a világ sorsának ilyetén 

alakulása közepette megy végbe ez a folyamat. Tapasztaljuk ugyanis, hogy

 a jóléti, liberális társadalmak a dekadencia egyre gyorsuló pályájára 

álltak. A baj, amelyet csak felerősítenek bizonyos spekuláns, ideológiai

 körök stratégia mentén megvalósuló manipulációi, kiteljesedni látszik. 

Mára nemcsak a kontinens, nemcsak a családok, hanem az egyes ember is 

ijesztő válsággal küzd. A jövő alapvető változásai közepette a 

legnagyobb kérdés magának az emberi személynek az alakulása. Úgy érezzük

 a gondok fejünkre nőnek, felelősen oda kell tehát fordulnunk, ahol a 

megoldás van: Ő pedig Krisztus, a Szabadító, a Megváltó, az Üdvhozó. 

Mivel pedig maga oda kötötte jelenlétét az Eucharisztiához, tehát ott a 

helyünk!<br>

<br>

A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban 2018. január 1-től megvalósuló folyamatos szentségimádásra az <a href="http://orokimadas.belvarosiplebania.hu">orokimadas.belvarosiplebania.hu</a> oldalon lehet jelentkezni.<br>

 </div>

<div style="text-align:center"><img alt="" src="http://belvarosiplebania.hu/frontend/web/userfiles/1516099201_OROKIMADAS_FOTO.jpg" style="border-style: solid; border-width: 1px; height: 533px; width: 800px;"></div>

<div style="text-align:center"> </div>

<br></div>