[Magveto] 2008. 03. 26.

[magveto at www.communio.hu]

    Lk 24,13-35 : az emmauszi tanítványok története

Az elõkészület a Szenvedés napjára és a Feltámadás ünnepére negyven napig tartott, húsvét ünnepi idõszaka azonban ötven napig, pünkösdig tart. Jó szokásunk „húsvéti örömrõl” beszélni ebben az idõben, és olvasunk is napról napra a Feltámadottal találkozó tanítványok örömérõl. De hát tudunk-e, lehet-e ötven napon át mindegyre csak „örvendezni”? Mi az a folyamat, mi az a tevékenység, amely ezt az idõszakot betölti?

Ha valaki megkérdezi, én azt mondanám, hogy a hitre vezetés idõszakát éljük húsvéttól pünkösdig! Igen; azokat a tanítványokat, akik már harmadik éve hallgatják az Urat, akik Vele járják az országot és Vele ülik meg az ünnepeket, fáradságos aprómunkával kell most elvezetni a hitre, a Feltámadás hitére. Figyeljünk csak a sírhoz érkezõ asszonyokra, az odafutó két tanítványra, az Emmausz felé igyekvõ másik kettõre, a magába roskadt többségre vagy a másutt idõzõ Tamásra: nincs köztük egyetlen egy sem, aki természetes könnyedséggel tudná a Jó Hírt fogadni, elfogadni és továbbadni! Értsük meg az õ példájukból, hogy a hitetlenség az ember természetes állapota, a hit pedig Urunk személyes ajándéka, mindenkinek külön-külön.

A Feltámadott vezetgeti be õket a hitbe, Õ ülteti, neveli és érleli bennük a hit csodáját, amely pünkösd napján majd kirobban a nép és az összesereglett zarándokok elé. Ennek a vezetgetésnek legrészletesebben bemutatott példája az emmauszi tanítványok története, amit ma olvastunk. Pasztorációs tankönyvek mellõzhetetlen tanpéldájaként kellene ismernünk és értenünk azt a módszerességet, ahogyan a Feltámadott a két tanítványt megközelíti, ahogy kérdéseivel elnyeri a bizalmukat, ahogy meghallgatja panaszukat, ahogyan mindezzel a tanítói pozícióját fölépíti. Bizony, a tanítás csak egy jól megérlelt emberi kapcsolat körén belül lehet eredményes, és ezért csakis ott szólal meg!

A felismeréshez, a hitre-jutáshoz pedig még a tanítás és megértés sem elég: az csak az asztal egzisztenciális, elemi erejû, de már átlényegített közösségében történik meg.
Úgy történjék velünk is! Amen.

- Gábor -