[Magveto] 2008. 03. 18.

[magveto at www.communio.hu]

Iz 49,1-6
Zs 70
Jn 13,21-33.36-38

Az öröm, a szabadulás vacsorája, az ünneplés estéje az, amikor Jézus megszólal: „Egy közületek elárul engem”. Péter ereiben megfagy a vér, ha nem is közvetlenül, de mégis Jézushoz fordul: tudni akarja, hogy ki az. A kíváncsiság vezeti? Nem valószínű, hiszen, mikor kiderül, hogy ki az, nem tesz semmit. Akkor vajon miért szeretné tudni? Talán, mert aggódik, hogy hátha ő maga lesz az áruló? És igen, megkönnyebbül, mikor kiderül, hogy neki semmi köze az áruláshoz. Talán van remény. Talán kitart Jézus mellett, akit az Úrnak ismert meg. Igen, én Péter erős leszek, már nem Jézusra, hanem magamra tekintek, a magam erejére, amikor így szólok: „Az életemet is odaadnám érted!” És Péter ekkor tudja meg, hogy bizony, ő is áruló lesz. Mert az Úr nélkül mégsem erős, az Úr nélkül ő is tehetetlenül sodródik az események árjával. Tekints az Úrra, Péter, kapaszkodj meg Benne, és ellen tudsz állni a sodrásnak! Az Úrra tekints, ragadd meg a karját, engedd, hogy megragadjon Ő is téged, és megmenek
 ülsz!

- Marian -