[Magveto] 2008. 01. 25.

[magveto at www.communio.hu]

Január 25.
„Azután ezt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek...”
Az ember akarata ellenére születik bele egy történelmi korba. Élete folyamán felfedezi, ha nyitott szemmel jár, hogy társadalma problémái nem újak – és nagy részükre létezik megoldás az emberiség történelmének nagy tárházában. Semmi sem új a nap alatt – tanuljuk meg már gyerekkorunkban. Mégis nagyon nehezen sikerül megértenünk, hogy a történelem ismétli önmagát. A különböző korok szűk látókörű vezetői hajlamosak elhinni és propagandagépezetek segítségével elhitetni azt a nemzetekkel, hogy társadalmuk minden világok legjobbika, hogy az emberiségnek ez a legtermészetesebb, legértelmesebb és legmegfelelőbb állapota, amit lehetőleg az egész Földnek minél hamarabb – a saját érdekében – követnie kell. (Elég, ha Göbbels doktor modern propaganda-mesterművére gondolunk, amelyet azóta számos nyugati társadalom elitje vett át, és fejlesztett tovább.)  Ahhoz, hogy ez a felismerés futótűzként terjedjen és minél több követőre tegyen szert, a különböző korok vezetői mindenek előtt megpróbál
 ják törölni az emberek memóriájából a múlt értékeit. Átprogramozó mesterfogásokkal igyekeznek megváltoztatni a hatalmuk alatt álló társadalmat, nem törődve azzal, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha véletlenül még sincs igazuk. Tulajdonképpen semmi mást nem tesznek csak pusztítanak, hatalmas káoszt generálnak és nagyon távol állnak a világok legjobbikától.
„Azután ezt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek...”
Az említett folyamatokra jellemző, hogy ha egyszer beindultak, nehezen kontrollálhatók, fékezhetők vagy állíthatók meg. Ahhoz, hogy destruktív működésük legalább felismerhető legyen, elsősorban szellemi erőfeszítésre van szükség, hiszen a mocsárban vergődő ember saját erejéből képtelen megmenekülni. Ha nem sikerül egy társadalomnak idejében észrevennie a zsákutcát, melybe felelőtlen vezetői miatt került, akkor olyan reprodukciós katasztrófa következhet be, mely teljesen meggátolja a további fejlődést, hatalmas egzisztenciális katasztrófát és létroncsolást eredményezve. A fő támpont, amihez viszonyítva észrevehetők és feltárhatók a problémák gyökerei, nem más, mint a múlt – az a múlt, mely értékeivel és „avítt” szabályaival az emberi életet, a nemzeti stratégiát, a népjólétet és a hagyományos értékeket többre tartotta a profitnál és ennek minden áron történő maximalizálásánál. A deszakralizáció folyamatát (a hagyományos értékek megértésének és gyakorlatának a megszüntetését) r
 eszakralizációs folyamat kell, hogy felváltsa (a hagyományos értékek megértésének és gyakorlatának az újrafelfedezése). Ez nagyon nehéz feladat, főleg egy olyan társadalomban, ahol a profit oltárán még a Földet, az emberiség egyetlen életterét is képesek feláldozni. Az önpusztítás planetáris dimenziót öltött napjainkban, miközben az ezt elleplezni hivatott propagandagépezetek kajánul és hatalmas profizmussal megfosztják az embereket attól, hogy a körülöttük lezajló folyamatokat legalább részben megérthessék. Míg a szűk látókörű politikai elitek, a deszakralizációs folyamatok generátoraiként, figyelmen kívül hagyják az emberi életet és lelket, addig a profittermelő gépezetek az emberi létet átértelmezik, és konzum-idióta szintre degradálják. A Szentírást, mint Európa egyetlen szent könyvét, nagyobb figyelemmel kellene olvasni, mint valaha. Az Evangélium, mely az emberi élet védelmét, a gátlástalan hazugságok leleplezését, a negatív propaganda felismerését és megszüntetését sü
 rgeti, fontosabb üzenetet hordoz az emberiség számára, mint a kereskedelmi televíziók és a bulvársajtók értéktelen blöffjei, gátlástalan kiavatási technikái.
„Azután ezt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek...”
Ha ebben a pillanatban hangzana el a fenti idézet, akkor is nagyon időszerű lenne. Olyan diktatúrában élünk, melynek elkerülhetetlen velejárója az irigység, a ravaszság, a színlelés, a szeretetlenség, a színpadias mellébeszélés, az emberek egymástól való elidegenedése, a bizalmatlanság állandó érzése. Így az evangélium, az igazság hirdetése, az értelem ápolása és fejlesztése, a hazugságok leleplezése és a valós társadalmi folyamatok értelmezése talán fontosabb, mint bármikor…

Dr. Szakács Ferenc Sándor