[Magveto] 2007. 09. 02.

[magveto at www.communio.hu]

Szeptember 2.

Ezen a nekünk olyan emlékezetes szeptember 2-án (hiszen valószínűleg ezen a napon halt meg Szent Imre, és biztosan ezen a napon szabadult fel 1686-ban Budavár), ráadásul, ezen a szeptemberi első vasárnapon egyértelműen az alázatra tanít a liturgia.

Bizonyára elmélkedve, prédikálva átgondoltuk már, hogy mi ez a sajátos erény valójában (Szent Bernát szerint az alázat: a nagyon józan önismeret, önfelmérés erénye: ki az Isten és Hozzá képest ki vagyok én?). Talán Gulyás Zsolt atya Adoremus füzet-béli láttatásából felmértük azt is, hogy jelenkorunkban mennyire nem népszerű, sőt ellenhangolt a közgondolkodás ezzel a csaknem isteni erénnyel szemben, ugyanakkor lehetetlen tagadnunk a történelmünkben nyilvánvalóan igazolódó érvényét. 

A tanév, munkaév kezdetén, a budapesti Városmisszió küszöbén észre vehetjük a mai napi tanítás élet-értékét, számunkra ajándékos voltát. Hiszen nyilvánvalóan jobb egy centiméterrel mélyebbre hajolva bemenni az ajtón (főként a betlehemi Bazilika alacsony kis kapuján szemléltetve ezt), mint fél centiméterrel magasabban hordani fejünket.

Igazában az tud ismereteket befogadni, megérteni, megtanulni, és azok nyomán nevelődni, alkotni, akiben megvan a méltóságteljes alázat mai vetületeként hangoztatott nyitottság. Nyitott az, aki már rájött arra, hogy önnönmagán túl is van világ (diák-zsargonban, hogy „nem ő nyalta hegyesre a Kheopsz piramist”). – Az veszi fel időben a munkalapot, és az fogja építeni, becsületesen uralma alá hajtani, vagyis pásztorolni a világ egy csöppnyi rábízott szektorát, aki odaadó szívvel végzi köteles és önként vállalt munkáit. Aki a pásztor módján fantáziát talál a szolgálatban és nem csak a béres-pénzt keresi. – Aki pedig a Városmisszió nagy lehetőségét és mindjárt ránk köszöntő áldását kívánja befogadni és köreinkben kívül-belül másokkal megosztani, annak a Szentimrevárosból elszántan felkínáljuk: keressük együtt a „kis út” igazságát és realitását, mert Lisieuxi Szent Teréz szemléletében a kis út könnyen odavezeti vállalóit, hogy a „szeretet mindenre képes”. Mindenre, ami Istennek kedv
 es és az embernek üdvös (egészséges)

Brückner Ákos Előd O.Cist.