[Magveto] 2007. 10. 17.

[magveto at www.communio.hu]

Október 17.

“De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét...” (Lk 11, 42-43)

Az Emberfia a farizeusok ellen gyakran fellépett. Számára ez az embercsoport egyenlő volt a megtestesített képmutatással és a kenetteljes hazugsággal. Terheket halmoznak fel az emberek vállára, de egy ujjukat sem mozdítják azért, hogy ezeken a terheken könnyítsenek. Mindezek ellenére szeretik, ha az emberek (noha teljesen kizsákmányoltak) hangosan köszöntik őket és átengedik a nekik főhelyeket. A názáreti jeltelen síroknak nevezi kora elit osztályát, melyek fölött emberek járnak anélkül, hogy tudnának róluk. A Szentírás, mint ahogy azt állandóan megtapasztaljuk, nem a múltnak íródott, hanem örökérvényű és konkrét üzenete van a mai kor embere számára is.

“De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét...” (Lk 11, 42-43)

Az Emberfia megtámadja kora elit osztályát. Bűne nagy: feje tetejére állítja a működő társadalmi rendszert (mondhatni úgy is: a működő társadalmi kizsákmányolást). A társadalmat vezető erők elhanyagolják a társadalom vezetéséhez kötődő legfontosabb feladatukat, vagyis az igazság keresését. Az igazság keresése helyett minden más fontosabbá válik, az értékek átértékelődnek. Az emberek terheit növelik, hogy megtörjék a társadalom ellenálló erejét és a tömegeket saját kényüknek-kedvüknek szolgáltassák ki. Törvényeket és politikai rendszereket találnak ki, melyek rátelepszenek az emberi lelkiismeretre és a szabadságra. Mindez ma is igaz. A profit maximalizálása, a természet és az emberek tömeges kizsákmányolása, a társadalom mediatizált butítása olyan irányba fordították az emberiség fejlődését, amelynek végkifejletétől a legoptimistább elemzők is tartanak. A jog védelme alatt gazdasági bűntények tucatjai zajlanak nap nap után (elég, ha a modern fehérgalléros bűnözésre gondolunk: 
 például az Enron, WorldCom, Parmalat esete). A modern farizeusoknak és írástudóknak sikerült olyan igazságtól eltávolodó jogrendszert létrehozniuk, mely a szavak hamis értelmezésével képes ártatlan embereket kegyetlenül megverő rendőröket, csalókat, sikkasztókat, korrupt politikusokat megvédeni és felmenteni.

“De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét...” (Lk 11, 42-43)

Modern korunk egyetlen törvénye a nyereség állandó növelése. „The business of the business is the business” – állítja Milton. És ez lett a globalizált világrend egyetlen törvénye. Mindegy, hogy mennyit pusztítunk, mindegy, hogy hány mikrokultúrát (beleértve a magyarságot is) és egyént semmisítünk meg, mindegy, hogy mekkora ökológiai katasztrófát okozunk. Lényeg a profit maximalizálása. A törvények eltűntek. Vagyis inkább feloldódtak egy liberális létkorrupcióban, a mohóság csapdájában. Az új, globális elméletek szerint ugyanis a sikeres szervezeti működés kulcsszavai a kreativitás, a vállalkozó szellem, vagyis, hogy hogyan lehet a termelőgéppé alakított, önbecsülésüktől, józan értékrendszerüktől és méltóságuktól megfosztott tömegek erőforrásait egyre hatékonyabban kiaknázni.
A szociális, ökológiai és kulturális destruktívizmus nem bírja fenntartani hosszú távon önmagát, mert kikerüli az emberi törvényeket és semmibe veszi az etikai parancsokat. Az egész hasonlít a Grimm testvérek palackba zárt szelleméhez. Az ember kiengedte, de nincs ereje, nincsenek struktúrái, hogy visszarendelhesse a palack lakóját. A jelenlegi gazdasági és politikai konstrukció, a globális hatalmi szerkezet nem tartható fel hosszú távon. Az idézett Milton-gondolat filozófiája igen egyszerű, következménye viszont infernót hoz a földre. Létkáoszt. Az embert sikeresen degradálják a konzum-idióta szintjére, melyben „minimál én”-ként éli a hétköznapjait és örvend, ha mindazt, amit a reklámokban lát, meg tudja vásárolni, függetlenül attól, hogy szüksége van-e rá vagy sem. A társadalom vezetői pedig, akik a becsvágytól, irigységtől vezetett torz uralkodók, képtelenek az igazságot keresni és egyetlen céljuk beteges hatalmi hóbortjuk hosszú távú fenntartása és élvezése.
A Szentírást viszont nem a gazdaságkori ember logikájával írták. Istennek és a mammonnak nem lehet egyszerre szolgálni. Az evangéliumban az ember foglalja el a legfontosabb helyet. A figyelem központjában Isten képmása áll szakrális életterével. A furfangos pénzgyűjtés, mások gazdasági becsapása, piac és profit, spekulációk a háttérbe szorulnak. Az evangélium sorai mintha egy másik világban, más kultúrkörben íródtak volna. Nyugalomra szólítják fel az olvasót. Elég a napnak a maga baja. Hagyd a bankszámládat, hagyd a gyűjtést, az agresszív hajszát. Nem ez tesz boldoggá. A mammon, a gazdasági túlkapások, a mohóság és fukarság, az anyagias világszemlélet frusztrációt, elégedetlenséget, csalást és a lélek halálát idézi elő. Nagyfokú tudásra, türelemre és bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy lefékezzük a profithajszolásra és hazugságra épülő, Istent és embert tagadó globalizált politikai és gazdasági folyamatokat.

Dr. Szakács Ferenc Sándor