[Magveto] 2007. 11. 03.

[magveto at www.communio.hu]

Róm 11,1-2a.11-12.25-29
Zs 93
Lk 14,1.7-11

Mondtál-e már a másikról elmarasztalót? Nem magad mögé helyezted-e gondolatban? Nem furakodtál-e ezzel előbbre a sorban? A szeretet természetesen nem minden rossznak az elhallgatása, nem álérzelmek sokasága: hanem elsősorban igazság. Az igazsághoz hozzátartozik: észreveszem a rosszat és nem tagadom le; de a jót is észreveszem, és azt sem tagadom le. Meglátom mindennek azt a helyét, amelyet Isten jelöl ki számára.

Milyen kényes témát érintett Pál apostol, és a téma mind a mai napig kedélyeket kavar föl! Pedig milyen egyszerű: ne a saját bölcsességünkre hagyatkozzunk. Vegyük észre, hogy Isten nem bánja meg adományait és hívását; ő akkor is hű, ha mi hűtlenekké válunk. Mi lehetne személy szerint is a reményünk, ha nem ez: Isten szeretete?

- Marian -