[Magveto] 2007. 11. 02.

[magveto at www.communio.hu]

November 2.

„Szent és üdvös dolog … imádkozni a halottakért, hogy föloldozást 
nyerjenek bűneikért.” Ideérlelődött az Ószövetség, már az Újszövetség 
küszöbén, az örök élet témájában. A 2. Makkabeus könyv 12. fejezete 
dicséri Makkabeus Júdást: „Jól és hívően gondolkodott a feltámadásról. 
Ha ugyanis nem hitte volna, hogy azok, akik elestek a harcban, egykor 
föltámadnak, akkor fölöslegesnek és hiábavalónak tartotta volna, hogy a 
halottakért imádkozzék. Ő azonban fontolóra vette, milyen nagy jutalom 
vár azokra, akik vallásos lelkülettel pihentek el a halálban.”

Elgondolkodtató ez a szemlélet. Mintha előre vetülne az Ószövetség 
végnapjaira Jézus Krisztus föltámadásának reménye és ténye, mintha már 
isteni bizonysága lenne ekkoriban a választott népnek arra, hogy Isten 
irgalma erősebb, mint a bűn és a halál hatalma. Az a meglepő az idézett 
olvasmányban, hogy ezt a reményteljes látásmódot azokkal kapcsolatosan 
fogalmazza meg a Biblia, akik miatt engesztelő áldozatot kellett 
bemutatni, akik lelke üdvéért 12.000 ezüst drachmát gyűjtöttek össze, 
mert bizony ezek az elesett harcosok amellett, hogy a választott népért 
vívott szabadságharcban adták életüket, ruháik alatt rejtegetett bálvány 
szobraikkal éppen nem az egyedül szent Istenbe vetett hitet tükrözték.

Milyen nagy az Isten irgalma, ha már az Újszövetség hajnali derengésében 
is remélni lehet a megtévedt emberek üdvösségében, mennyei jutalmában, 
mert lehet engesztelni bűneiket, hogy hősiességük, nagylelkűségük, 
amellyel életüket adták felebarátaikért, valóban felhőtlenül kedves 
lehessen Isten előtt. Ne feledjük el, az egyre gyérebben betáblázott 
szentmiséink, az esti Úrangyala utáni Miatyánk, Üdvözlégy, Adj Uram örök 
nyugodalmat nekik, könyörgések még nagyobb lehetőséget adnak az 
előrementek üdvössége szolgálatában.

Ebben a rövid elmélkedésben már nem is mennénk tovább, mert nem lehet 
eléggé magunkban és egymásban elmélyíteni az isteni irgalmasságba vetett 
hitünket, annak minden profetikus előjelzését, hogy reményt és jövőt 
kérhessünk magunk és elesett világunk számára.

Brückner Ákos Előd O.Cist.