[Magveto] 2007. 07. 02.

[magveto at www.communio.hu]

Július 2.

Jellemző az egyházi írásokra, a liturgiára a lényeg-látás. Kertelés nélkül, egy pápai enciklika első szavai egyben az írás címét is jelentik. 
Találó a mai napon, Sarlós Boldogasszony napján, a szentmise kezdőéneke: „Istenfélők, jertek mind, figyeljetek, mert elbeszélem, mi mindent tett velem az Isten.” A 65. zsoltár 16. verse elmélkedésre méltó önmagában is, meg úgy is, mint ennek a nagyon kedves Mária-ünnep liturgiájának a foglalata, a mottója. Akiket megszólít, az Istenre figyelők, az Isten-szeretők köre. Akik részéről remélhető, sőt megtapasztalható a szeretetteljes figyelmesség. Jó esetben nem kiégettek, nem vesznek el az anyagiak, az ösztönök világában, ezért érzékenyek a megszólításra, elsősorban nem az érdek vonalán, hanem az értékek, a személyesség, az Istenig elnyújtózkodó igazságok iránt.

„Jertek mind” – tehát nem szűk körű, partikuláris, titokzatoskodó, exkluzív a megszólítás, az istenfélők nyitottak minden olyan megszólalásra, amely gazdagítja kapcsolatukat Istennel és egymással, és a teremtett világgal. A görög liturgiából ismerős a „Figyelmezzetek!” fölkiáltás. Itt is megtalálható annak bibliai gyökere. Ne csak hallgassatok, hanem halljátok meg! Ne csak információkat gyűjtsetek, hanem figyeljetek oda a belső mondanivalóra. 

Amit a tanúságtevő el akar beszélni, az belső ügye, nem hallgathat róla, de Am 8 és Róm 10-ben látjuk többek között, mennyire nem lehet elhallgatni az Isten üzenetét. Pontosan azt, amit az Isten tett velem, nem csak nekem, hanem mindnyájunk javára is, hiszen mindnyájunkon át is szerethet bennünket az Isten, nekünk szól a másik által.. Milyen érzékenységgel üti meg a szívünket a könyörgésben ez a mondat: „Örök Isten, a Te sugallatodra indult útnak a boldogságos Szűz Mária…” Sion leányának zengenie kell az éneket, dalolni, egész szívéből ujjongani (Olvasmány) . A Szentlecke-béli vendégszeretet, testvéri szeretet, tüzes lelkület, mind alapja annak, hogy Isten dolgait tanúsítsuk és befogadjuk, egészen odáig, hogy még az üldözőinket is áldjuk. Isten magasztalása, a neki zengett dal a válaszos zsoltárban is visszhangzik. Azért allelujázunk, mert Szűz Mária hitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. És valóban, Isten nagy tettétől visszhangzik Szűz Mária lelke:  „Maga
 sztalja lelkem az Urat…”

Kérhetjük tehát ezen a napon az Isten dolgairól tanúskodni tudó bátorság kegyelmét, hiszen még az áldozás utáni könyörgés is így szól, most már nagykörű többes-számban: „Magasztaljon Téged az Egyházad Istenünk, mert nagy dolgokat cselekedtél velünk.” 
Nem csak az igaz, hogy vétkesek közt bűnös, aki néma, de az is, hogy nagy jót tesz az, aki Isten nagy ajándékairól szólni, tanúskodni, missziózni mer.

Brückner Ákos Előd O.Cist.