[Magveto] 2007. 08. 17.

[magveto at www.communio.hu]

2007. augusztus 17.

„El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?” (Mt. 19, 4)

A mai evangéliumi részben a farizeusok újból jeleskednek. Csapdát állítanak az Emberfiának, hogy elérjék: beszéljen a törvények ellen. A cél csak az, hogy kicsavart szavakkal olyan helyzetbe hozzák ellenségüket, amelyben más nem tehet, mint hogy a törvény ellen beszéljen. És akkor lecsapnak rá. Az Emberfia korának haldokló társadalmára ugyanis az volt a jellemző, hogy a szavak fontosabbakká váltak az embereknél, és a hivatalos máz mögötti rothadásról senki nem akart tudomást venni. Sőt, aki mégis megpróbálta ezt a társadalmi rothadást kezelni, az ellenséggé vált, akit bármilyen eszközzel el kellett távolítani. Ez alkalommal a vita a nő és a férfi viszonya körül forog. El lehet vagy nem lehet elbocsátani a feleséget? Az Emberfia válasza világosan idézi a Teremtés könyvét: „az ember elhagyja atyját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz”. A válasz egyenes és nyílt: a feleség nem egy tárgy, amelytől bármelyik pillanatban, egy formális elbocsátó levél megí
 rása után meg lehet válni, hanem Isten teremtménye, akinek emberi méltósága van. A farizeusok Mózessel próbálnak visszavágni, hiszen a hagyományok szerint Mózes hagyta jóvá az elbocsátó levéllel történő válást. A házasságtörés ördögi logikáját sehogy sem akarják megérteni. Ha törvényben le van írva, akkor az járható út, tehát minden lelkiismeret-furdalás nélkül el lehet kergetni az asszonyt.

„El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?” (Mt. 19, 4)

Az Emberfia felforgatja ezt az embertelen hagyományt. A törvény, amely nem segíti az embert, nem érvényes többé. „Aki meg tudja érteni, az értse meg” – mondja. Mert nem az a lényeg, hogy a törvény mit ír elő, hanem hogy használ-e az embernek vagy nem. Végül is a kicsinyes törvényeinek útvesztőibe belegabalyodott Izrael Kr.u. 79-ben teljesen megszűnik, mint állam. A törvények elavulnak, az emberi értékek viszont örökké megmaradnak. A férfi és nő kapcsolatának problémái azóta léteznek, amióta ember él a földön. Régi mitológiai elemként ismeretes, hogy az istenek az ember prototípusát, az Androgynoszt, kettéhasították, közel a felezővonal mentén, így leválasztva egymásról a férfit és a nőt. A két fél azóta is keresi egymást, és nem nyugszik meg egyik fél sem, míg a másikat meg nem találja. Ezt a mitológiai elemet megtalálhatjuk úgy Hamvas Bélánál, mint a frankfurti iskola egyik nagy alakjánál, Erich Frommnál. A férfi princípium keresi az elvesztett női felét, így a női-férfi pol
 aritás az emberi kreativitásnak az alapját képezi. A mögöttük lévő erőben, a szeretetben mindketten újraszületnek. A férfi-női polaritást a természetben gyakran megtaláljuk. Ez a kreatív polaritás jelentkezik a föld-eső, folyó-tenger, éjjel-nappal, sötétség-világosság, matéria-szellem képében. A szeretet és a szexualitás problémája így az emberiség egyik legfontosabb problémájává válik. Manapság ezt komolyabban kell vennünk, mint bármikor. A szexualitás, amelyet torz piedesztálra állítanak, a szeretetnek és a szeretet utáni sóvárgásnak csak az egyik fontos faktora.
Olyan világban élünk, amelyben a sok megtévesztés mellett alig hallatszanak el az ember számára, pszichikai fejlődése érdekében elhanyagolhatatlanul fontos dolgok. A profitéhség kielégítésére összpontosított társadalmi mozgatóerők tudatosan elhallgatják a lényeges kérdéseket. Ilyen a férfi és nő problematikája is. A nő nemcsak egy szexuális objektum, melyben a férfi kedvét leli, aztán elhajtja, hanem olyan teremtmény, akinek pontos helye van a Teremtés nagy misztériumában. A média által elénk tárt szexuális-gépezet valójában nem létezik. Az érzelmileg elbutított és eltompított tömegek nagyon távol állnak az Androgynosz megértésétől. Az új mediatizált butaságok és mitológiapótló blöffök sajnos nem tudják helyettesíteni az ősi szimbólumokat és mitológiai elemeket. A fogyasztói piaci szegmensre redukált érzékiség annyira romboló tényezőként működik, hogy tömegekben okoz maradandó érzelmi károsodást. Pszichológiai érettség és megfelelő szocializáció nélkül sohasem fogjuk valójába
 n megérteni a férfi-női polarizáció lényegét. A szeretetnek, mint mozgatóerőnek semmi köze nincs a piaci profithoz, a „mű” szerelmekhez és „mű” szexualitáshoz. A pornóipar, a szex- és önkielégítés széles skáláját kínáló vállalkozások ezrei természetesen hallani sem akarnak mitológiáról, meg a férfi és nő teremtésben vállalt szerepéről. Az Androgynosz ugyanis nem a profitról szól. A szeretetet és a nemek közötti kreatív erőt törvényileg nem lehet leszögezni, a piaci eszközökkel nem lehet árusítani. Ezt csak megérteni lehet…

„El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?” (Mt. 19, 4)

Nem szabad.

Szakács Ferenc Sándor