[Magveto] 2007. 04. 02.

[magveto at www.communio.hu]

2007. ápr. 2.

„Mindenható Istenünk! Add, hogy mi, akik gyöngék és fáradtak vagyunk, új 
erőre kapjunk egyszülött Fiad szenvedésének érdeméből.” Hat nappal 
Húsvét előtt így könyörög Egyházunk mindnyájunk nevében. Máris új erőre 
kap, ha együtt megy Bethániába az új életet nyert Lázár házába, Jézus 
baráti családjához. Ennek a bensőséges estének a története már előre 
jelzi a nagycsütörtök esti eseményt és Jézus Húsvét vasárnap esti 
emmausi gesztusát, azt, hogy milyen szenvedélyesen keresi velünk 
áldozata erejében az asztalközösséget.

A liturgia, az Egyház hivatalos, nyilvános istentisztelete, Isten 
népének szent műve. Lehetővé teszi, hogy aki abba belekapcsolódik, ne 
csak visszagondoljon Jézus megváltó gesztusára, hanem a jelenbe hozó 
megemlékezés erejében éppen ma is, éppen itt is belekapcsolódhassunk 
Isten ingyenes kegyelmi ajándékaiba, átéljük Krisztus misztériumait, és 
a mai élet küzdelmeihez isteni erőt, kegyelmet meríthessünk azokból.

Ettől kezdve az Egyház sohasem mulasztotta el, hogy amikor gyermekei a 
húsvéti misztérium megünneplésére összejönnek, először fölolvassa mind, 
„amik róla állnak az egész Szentírásban”, utána bemutassa az 
Eucharisztiát, amelyben „halálának győzelme és diadala újra megjelenül” 
és egyúttal hálát adjon „Istennek szóval ki nem fejezhető nagy 
ajándékáért”, Krisztus Jézusban, „az ő dicsőségének dicséretére” – 
mégpedig a Szentlélek ereje által. (A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései 
a Szent Liturgiáról, Szt. István Társulat 1964)

Ezért egyszeri, kihagyhatatlan és közösségben átélni való mindaz, amit 
2007-ben, éppen ezekben a napokban, nagycsütörtökön, nagypénteken, 
nagyszombaton a liturgia elénk ad.

Brückner Ákos Előd O.Cist.