[Magveto] 2006. 01. 02.

[Dozsa Istvan]

2006. január 2.

Ma, január 2-án Nagy Szent Vazult és Nazzianzi Szent Gergely ünnepeljük, akik a keleti egyház püspökei és egyháztanítói.  A szentmise könyörgésében azt kérjük, hogy Isten ránk árasztott világosságát, igazságát „alázatos szívvel megismerjük, és azt szeretetben, hűségesen tettekre váltsuk.”  
1. Nagy Szent Vazul írja: „Isten az emberek között van, nem tűz és harsonaszó által, nem füstölgő és homályba burkolózó hegyeken keresztül. Nem a hallgatók lelkét rémületbe ejtő vihar által adja törvényét, hanem szelíden és kedvesen szól a hozzá tartozókhoz, a testen keresztül. Isten a tettben.” Ez az Isten alázata. Ezért kell kérnünk, hogy ráhangolódó, véges emberi voltunkat vállaló alázattal figyelhessünk rá. A keleti liturgia mondja: „A próféták jövendőléseit és látomásait teljesíti be, és a test vaskosságában megszületik az Ige, és születése után barmok jászlában pihen. Milyen végtelen mély ez a megalázkodás, milyen fölséges ez az üdv-gondozás, ezért mi is zengjük: Izrael Királya, Krisztus, megjelenik.”
2. Az alázat józanságában kilépünk a tehetetlen, önféltő passzivitásból, és a napi könyörgésben azt kérjük, hogy a szeretetben hűségesen tettekre válthassuk mindazt, amiért Isten magát közénk transzformálva, kicsinyítve körünkbe jött.  Így mondja egy 2006-os naptár január hónapra, Simon András tollából: „Mindig újra kezdheted! Kilépve régi önmagadból nap, mint nap megújulhatsz. Elkezdheted azt az életet, amelyről álmodtál. Lassan teljesen átlényegülsz és felnősz igazi önmagadhoz”, Isten álmodta, Isten adta önmagamhoz.

Brückner Ákos Előd O.Cist.