[Magveto] 2006. 12. 17.

[Dozsa Istvan]

2006. december 17.

„A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.“ (Jn. 3, 17)

Nagy feladatra vállalkozik, aki manapság tollat ragad a kezébe és megpróbál valami okosat írni. Olyan világban élünk, ahol a szó teljesen elveszítette az értelmét és az írás a szentségét. Az agyonmediatizált világban mindaz, ami eddig gondolkodásra sarkallta az egyént, ami tartást adott az embernek és értékeket kodifikált a társadalomban, felhígult és agresszív tolvajok játékszerévé degradálódott. A társadalmi igazságosság régen tovatűnt, a jog csak „kiskapu” a felelősség előli elmenekülés számára. Mert a felelősségteljes lét a szavak felhígulásával, a hazugságok mindennapossá válásával teljesen eltűnni látszik. Az „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” tanácsa átalakul „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra!” felszólítássá. Ugyanis a média által lebutított társadalom már annyira képtelen a védekezésre, hogy bármire felhasználható, bármilyen cél érdekében manipulálható. Kemény munka volt degradálni a társadalmat – ez a tevékenység az emberiség ellenségeinek itt néhány é
 vtizedébe került. De végül is megérte: a szavak sikeresen felhígultak, tartalmuk, erkölcsi töltetük eltűnt, és mindazok, akik eddig sikeresen használták egy emberibb világ megteremtésének érdekében, bénulva szemlélik, hogy új világunkban mindez semmit nem ér. Az, ami valamit ér: a pillanat. Göbbels doktor új kommunikációs világában nem az igazmondás a lényeg, hanem a hazugság. A pillanat hevében, komoly arccal, sokat hazudni. Hazugsággal kell eltakarni az embereket végsőkig kizsákmányoló agresszív realitást, és agressziót kell alkalmazni, hogy ezt a hazugságözönt folyamatosan el lehessen hitetni. Az új világrend egyik legfontosabb alappillérévé így, a szemünk láttára, a hazugság vált. A tömegek pedig kénytelenek asszisztálni ehhez a társadalmi szövetet megsemmisítő új játszmához. A politika a „polisz” ügyének előre viteléből a „polisz” megsemmisítésének gyakorlatává vált.

„A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.“ (Jn. 3, 17)

Abból kell kiindulni, hogy mindaz, ami a szemünk előtt a média világában lejátszódik, nem más, mint blöff. Pontosabban: színház. Ennek a színháznak pedig az a célja, hogy néhányan egyre gazdagabbak legyenek, a többiek sorsa viszont ezáltal megpecsételődik. A szociális szolgáltatásokat teljesen ki kell iktatni, hogy a tömegek ne csak buták legyenek, hanem betegek és éhesek is. Így nem lesz több idejük gondolkodni, cselekedni, szervezkedni. Ezek ugyanis fölösleges tevékenységek, amikor csak kevesen szeretnének gondolkodni sokak helyett. A modern önkényuralom elkerülhetetlen velejárója az irigység, a ravaszság, a színlelés, a szeretetlenség. A hatalmas blöffök korszakában élünk. Demokráciát építünk, vagyis népi uralmat, józan Ítélőképességétől és emberiességétől megfosztott tömegeknek; emberi jogokat importálunk leginkább olyan országokba, ahol a föld alatt néhány méterre óriási olajmezők vannak; elhitetjük az emberekkel, hogy saját érdekükben elégedjenek meg kevesebb fizetéssel
 , nagyobb adóterhekkel, kevesebb kórházzal és mondjanak le azon intézményekről, amelyek eddig segítették társadalmi, fizikai és pszichikai regenerálódásukat. A Szentírás ma nem a Biblia, hanem a bulvárlap. Ingyenes és tele van szeméttel. Modern világunk újabb tartópillére. A Biblia sok hivő számára sem jelent már mást, mint régi idők nosztalgikus olvasmányát. Pedig a Biblia, akár tetszik, akár nem, nem a passzív beletörődésre szólít fel, hanem az aktív cselekedetre. A Templomban nem csak az Emberfia idejében volt sok a tolvaj és a gazember. De csak az Emberfia volt az, aki korbáccsal kiűzte őket. A hazugság kultúrájában is érvényes az örök igazság, hogy senki sem veszíthet el más életet, csak amit él, és nem élhet mást, csak amit elveszít. A dolgok megértése és a világ megfigyelése nagyon fontos feladat. A média hatalmas zűrzavarában talán fontosabb, mint valaha. Ahhoz, hogy „búzávᔠváljon az ember, nem fecsérelheti idejét képzelgésekre és elérhetetlen ábrándok hajszolására
 . A szónak vissza kell adni az értelmét, az írásnak pedig a szentségét. Istentől értelmet kaptunk ajándékba. Ne habozzunk használni.

Szakács Ferenc Sándor